Szárnyaló Irigység
A szívemben tüzes madár ébred,
Mint a hajnal, mely a sötét éjbe születik,
Szárnyaló irigység, mely a lelkemben ég,
Mint a szél, mely a tenger hullámait korbácsolja.
Szárnyal, szárnyal, mint a sólyom,
Mely a magasban keresi a zsákmányt,
Vagy mint a főnix, mely a hamuból támad,
Szárnyaló irigység, mely a szívemben lakozik.
Gyönyörű, mint a hófehér hattyú,
Mely a tükörsima tóban úszik,
De veszélyes, mint a sötét éjben leselkedő farkas,
Szárnyaló irigység, mely a lelkemben él.
Olyan, mint a tűz, mely a fát emészti,
Vagy mint a villám, mely az égboltot hasítja,
Olyan, mint a sivatag, mely a vizet keresi,
Szárnyaló irigység, mely a szívemben ég.
Mint a hó, mely a hegyeket takarja,
Vagy mint a vihar, mely a hajót sodorja,
Olyan, mint a hold, mely az éjszakát világítja,
Szárnyaló irigység, mely a lelkemben lakozik.
Olyan, mint a szél, mely a fákat hajlítja,
Vagy mint a nap, mely az égboltot aranyba öltözteti,
Olyan, mint a csillagok, melyek a sötét éjben ragyognak,
Szárnyaló irigység, mely a szívemben ég.
Mint a tenger, mely a partot mossa,
Vagy mint a hegy, mely az ég felé tör,
Olyan, mint a folyó, mely az óceán felé rohan,
Szárnyaló irigység, mely a lelkemben él.
Szárnyal, szárnyal, mint a sólyom,
Mely a magasban keresi a zsákmányt,
Vagy mint a főnix, mely a hamuból támad,
Szárnyaló irigység, mely a szívemben lakozik.
