Szárnyaló emlékek, elszálló pillanatok
Szellőként szállnak, csendes szárnyalásuk,
Mint halkan zúgó patak, mely szívünkben csobog.
Mint a nap, mely a mezőt aranyló fénybe borítja,
Emlékeink, mint színes pillangók, szívünk kertjében röpködnek.
Egy-egy szó, egy-egy illat, egy-egy dallam,
Mint a szél, mely a fűben halkan susog,
Mint a felkelő nap, mely az égen lassan emelkedik,
Emlékeink, mint madarak, szívünk égboltján szállnak.
Szárnyalnak, mint a gondolatok, melyek szívünkből szállnak,
Elszállnak, mint a pillanatok, melyek kezünkben olvadnak.
Mint a nap, mely a horizonton lassan lebukik,
Emlékeink, mint csillagok, szívünk égboltján ragyognak.
Mint a szél, mely a fák között halkan zúg,
Mint a hold, mely az égen csendesen kering,
Emlékeink, mint virágok, szívünk kertjében nyílnak.
Szárnyalnak, mint a remények, melyek szívünkben élnek,
Elszállnak, mint a pillanatok, melyek kezünkben olvadnak.
Mint a nap, mely a mezőt aranyló fénybe borítja,
Mint a szél, mely a fűben halkan susog,
Emlékeink, mint színes pillangók, szívünk kertjében röpködnek.
Szárnyalnak, mint a gondolatok, melyek szívünkből szállnak,
Elszállnak, mint a pillanatok, melyek kezünkben olvadnak.
