Szárnyaló álmok és női erő
A szívnek szentelt kertben, hol a vágyak édes gyümölcseit szedhetjük,
Hol a szerelem virágai nyílnak, és a remények mint rózsák bontakoznak ki,
Ott találkoztam vele, az álmodozó hölggyel, ki mint a szél, szabadon szárnyalt.
Megérintette a lelkem, mint a hajnali harmat a virágokat, és a szívem ébredt.
Szépsége, mint a tündöklő nap, mely felkel az éjszaka mélyén,
Erőt adott nekem, mint a hősnek, ki a csatában győzni akar.
Szemeiben a remény tüzét láttam, mely a jövő felé mutat,
Szívében pedig a bátorság lángját, mely a legnagyobb viharban is lobog.
Álmai, mint a szivárvány, mely a zivatar után tündököl az égen,
Mint a csillagok, melyek a legmélyebb éjszakában világítanak.
Szárnyaló álmai, melyek a leghűvösebb szellővel is felrepülnek,
Mint a madár, mely a legmagasabb égig száll, hogy ott énekeljen.
E női erő, mely a legnagyobb viharban is szilárd marad,
Mely a legnagyobb kihívásokkal is szembenéz, és nem retteg.
E női erő, mely az élet minden terhét képes hordozni,
Mint a földanya, mely a világ minden teremtményét táplálja.
Ez a hölgy, ez a női erő, ez a szárnyaló álom,
Mely a legmagasabb hegyeket is képes megmászni,
Mely a legmélyebb völgyeket is képes áthidalni,
Ez a hölgy, ez a női erő, ez a szárnyaló álom,
Mely a legnagyobb sötétségben is képes fényt gyújtani.
Ó, mily csodás ez a hölgy, mily csodás ez a női erő,
Mily csodás ez a szárnyaló álom, mely a legnagyobb kihívásokkal is szembenéz.
Ó, mily csodás ez a hölgy, mily csodás ez a női erő,
Mily csodás ez a szárnyaló álom, mely a legnagyobb sötétségben is képes fényt gyújtani.
