Szárnyaló álmok adventben
Színekben gazdag adventi éj,
A szívemben hófehér csönd terül szét.
Egy gyertya fénye lopózik a falra,
Elvarázsolja a csendes kis szobát.
Az ablakon át a csillagok ragyognak,
És a hold fénye a hóra hull.
Szárnyaló álmok, mint súgó szél,
Halkan susognak a fenyőfák között.
A távolban egy harang kondul,
Szívemben ébred a vágy, hogy elrepüljek.
Szárnyaló álmok, mint hópelyhek szállnak,
Minden egyes szívbe, ahol szeretet lakik.
A csillagok között szárnyalok,
Ahol a végtelen csend és béke honol.
Szárnyaló álmok, mint égi dalok,
Megszólalnak a szívem mélyén, ahol a remény lakozik.
Adventi éj, csillagfényes ég alatt,
Szárnyaló álmok hozzák a béke szavát.
A szívemben a szeretet lángja lobog,
S a szárnyaló álmok, mint hópelyhek, szállnak tovább.
Az éj csendjében, a csillagok között,
Szárnyaló álmok hozzák az üzenetet:
Advent van, a szeretet ideje következik,
S a szívünkben a remény szárnyal, mint a hófehér hópelyhek.
