Szárnyak a hátunkon
Fénytörő szárnyakon repül az emberiség,
Az égbe emelkedve, túl a határokon,
Ahol a szívünkben élő vágyak teremtői,
Az örök remények szabad madarai röpködnek.
Nincs többé fájdalom, nincs többé szenvedés,
Csak a szárnyak suhogása, a szél dalolása,
Az ég tiszta kékje, a nap fénylő aranya,
És a boldogság, mely szívünkben lakozik.
A jövő felé repülünk, ahol minden lehetséges,
Ahol a gondolatok szabadon szárnyalnak,
Ahol a szavaknak súlya van, de nincs terhe,
Ahol a szeretet az, ami összeköt minket.
Szárnyak a hátunkon, szívünkben a remény,
A szabadság édes íze ajkunkon érezhető.
Az emberiség új korszakába lépünk,
Ahol a béke, a szeretet és a boldogság uralkodik.
Ez a világ, amit magunknak teremtünk,
Ez a jövő, amit magunknak álmodunk.
Szárnyak a hátunkon, szívünkben a remény,
Az emberiség új korszakába lépünk.
Fénytörő szárnyakon repül az emberiség,
Az égbe emelkedve, túl a határokon,
Ahol a szívünkben élő vágyak teremtői,
Az örök remények szabad madarai röpködnek.
