Szárnyak a családfán
Még a családfán is szárnyak nőnek,
Mint a madár, mely a végtelenbe szőnek.
Az örökségünk, mint egy abszurd színdarab,
Melyben a szereplők a múltba harcolnak vissza.
A családfán, ahol a gyökerek mélyen,
Az élet színpadának sűrű erdejében.
Ott, ahol a szárnyak a történelembe repülnek,
Az emlékek színeiben a jövőbe tekintenek.
A családfán, ahol a szárnyak nőnek,
Mint a madár, melyet a szél felé emelnek.
Ahol a múlt és a jövő találkozik,
Az idő szövőszékén a jelen megpihenni készül.
Az abszurd színdarabban, hol a szereplők álmodnak,
A családfán, hol a szárnyak a végtelenbe szállnak.
Ahol a múlt és a jövő összefonódik,
Ahol a szárnyak a családfán, a jelenben megpihenni készülnek.
Szárnyak a családfán, melyek a végtelenbe repülnek,
Hol a múlt és a jövő egy abszurd színdarabban találkoznak.
Ahol a szárnyak a történelembe szőnek,
Az idő szövőszékén a jelen megpihenni készül.
