Szabadság Édes Íze
A szabadság édes íze, mint a nyári eper,
mely a szívben érik, s a szájban robban szét.
A szabadság, mint a szél, mely a hajadba kapaszkodik,
míg a gondjaidat messze, a távolba hajítja.
A szabadság, ahol a szív szabadon szárnyal,
mint a madár, mely a levegőben lebeg,
nincs súlya, nincs terhe, nincs gondja, nincs bánata,
csak a végtelen kék ég, és a szabadság édes íze.
A szabadság, mint a hajnal, mely a sötétséget elűzi,
mint a nap, mely a felhőket széttépi.
A szabadság, mint a tenger, mely a partot öleli,
mint a szív, mely a szabadságot keresi.
A szabadság édes íze, mint a tél első hópelyhe,
mely a nyelveden olvad, s a szívedben marad.
A szabadság, mint a csók, mely a szádon ég,
mint a szerelem, mely a szívedben ébred.
A szabadság, ahol a lélek szabadon szárnyal,
mint a pillangó, mely a virágok között repül,
nincs súlya, nincs terhe, nincs gondja, nincs bánata,
csak a végtelen kék ég, és a szabadság édes íze.
A szabadság, mint a naplemente, mely a napot elbúcsúztatja,
mint a csillagok, melyek az éjszakát megvilágítják.
A szabadság, mint a csend, mely a zajt elnyomja,
mint a béke, mely a szívedben lakozik.
A szabadság édes íze, mint a tavasz első virága,
mely a szívedben nyílik, s a lelkedben marad.
A szabadság, mint a szó, mely a szádból kicsordul,
mint a remény, mely a szívedben él.
A szabadság, ahol az álmok szabadon szárnyalnak,
nincs súlya, nincs terhe, nincs gondja, nincs bánata,
csak a végtelen kék ég, és a szabadság édes íze.
