Suttogó szavak éjszakája
A csillagok fölött, hol ég és föld találkozik,
Suttogó szavak éjszakája vár reánk.
A csönd szőtte szövetben, mely az égig ér,
Hallgatjuk a titkos, ősi dalokat.
Az éj leple alatt, ahol a gondolatok szabadon szállnak,
Suttogó szavak éjszakája vár reánk.
A szívünk mélyén, hol a vágyak ébrednek,
Szól a dal, mely az életünk szövete.
A Hold fénye alatt, hol az árnyak táncot járnak,
Suttogó szavak éjszakája vár reánk.
A titkok közt, melyeket a szél hordoz,
Fecseg a fű, mesél a csillagok zenéje.
Az éjszaka mélyén, hol az álmok ébrednek,
Suttogó szavak éjszakája vár reánk.
A lelkünk tükrében, hol a remény születik,
Zeng a dal, mely a szívünkben él.
A világ peremén, hol a végtelen találkozik a véges-sel,
Suttogó szavak éjszakája vár reánk.
A csendben, mely a létezés zengő dallamával tölti meg,
Ébred a dal, mely a lélek ajkáról száll.
Suttogó szavak éjszakája, hol a szívünk énekel,
Hol a lélek szárnyra kap, és az égig száll.
Suttogó szavak éjszakája, hol a csend a dal,
Hol az éjszaka a dal, mely a lélekben él.
