Sorsunk összefonódása
Összefonódott sorsunk, mint két erős tölgyfa,
Melyek gyökerei mélyen a földbe hatolnak.
Együtt állunk, szemben a világgal, mely oly hatalmas,
S a női lét titkait együtt kutatjuk, mely oly szép és találó.
A társadalom szövete, mint szőttes, melyben szálak fonódnak,
Nők és férfiak, külön-külön, de mégis összefonva.
A szálak erősek, de a szövet gyenge, könnyen szakad,
Ha nem veszünk részt benne, ha nem vagyunk benne szabadok.
A női lét, mint egy tenger, melynek mélységei ismeretlenek,
Hullámai hordozzák a világ terheit, s a reményt is belekeverik.
Nők vagyunk, erősek és bátrak, szabadok és hatalmasak,
A női lét titkait kutatjuk, melyek oly szépek és találók.
Nők vagyunk, erősek és bátrak, szabadok és hatalmasak,
A női lét titkait kutatjuk, melyek oly szépek és találók.
A világ terheit hordozzuk, de nem hagyjuk, hogy minket letörjenek,
Hisz összefonódott sorsunk, mint két erős tölgyfa, melyek gyökerei mélyen a földbe hatolnak.
Összefonódott sorsunk, mint két erős tölgyfa,
Melyek gyökerei mélyen a földbe hatolnak.
Együtt állunk, szemben a világgal, mely oly hatalmas,
S a női lét titkait együtt kutatjuk, mely oly szép és találó.
Nők vagyunk, erősek és bátrak, szabadok és hatalmasak,
A női lét titkait kutatjuk, melyek oly szépek és találók.
A világ terheit hordozzuk, de nem hagyjuk, hogy minket letörjenek,
Hisz összefonódott sorsunk, mint két erős tölgyfa, melyek gyökerei mélyen a földbe hatolnak.
