Sorsfordító találkozások
A végtelen útvesztőben, hol az idő szövi hálóját,
Ahol a sors szeszélye mint a szél, hol fúj, hol áll,
Ott találkoznak az életek, mint szikrázó csillagok,
Mint égi tűzjáték, mely a végtelenbe rajzol.
Sorsfordító találkozások, mint a széllel hajló fű,
Mint a hajnal első sugarai, melyek a csendet űz.
Mint a szél, mely a faleveleket sodorja útján,
Mint a tenger, mely a parton hagyja a habot, hol ránk talált.
Vannak találkozások, melyek új utakat nyitnak,
Mint a tavaszi eső, mely a földet életre kelti.
Mint a nap, mely a hajnalban az éjszakát űzi,
Mint a szél, mely a faleveleket sodorja útján.
Sorsfordító találkozások, melyek új életre keltenek,
Mint a tenger, mely a parton hagyja a habot, hol ránk talált.
Mint a szél, mely a faleveleket sodorja útján,
Mint a hajnal első sugarai, melyek a csendet űz.
Sorsfordító találkozások, melyek a végtelenben találkoznak,
Mint a csillagok, melyek az éjszakában találkoznak.
Mint a szél, mely a faleveleket sodorja útján,
Mint a tenger, mely a parton hagyja a habot, hol ránk talált.
Sorsfordító találkozások, melyek új utakat nyitnak,
Mint a tavaszi eső, mely a földet életre kelti.
Mint a nap, mely a hajnalban az éjszakát űzi,
Mint a szél, mely a faleveleket sodorja útján.
