Simogató víz, lelkemnek ének
Ó, simogató víz, te tündöklő csoda,
Mit szívemben hordoz, s lelkemben hozza.
Kékségedben az ég tükröződik,
Lágyan ringatózó hullámaidban a világ örökké él.
Folyó vagy, mit idő sem szakíthat ketté,
Életed az örök körforgás, melyben meglelem én is tettem.
Mint a kő, melyet a víz csiszol, úgy formázod életem,
Szüntelenül, csendesen, láthatatlanul, mégis erőteljesen.
Te vagy a csend, mely a zajban is hallható,
A szívverés, mely a csendben is érezhető.
Minden hullámodban egy történet rejlik,
Egy élet, egy sors, egy érzés, egy titok.
Te vagy a könny, mely az arcot érinti,
A mosoly, mely a szívben kigyullad.
A szeretet, mely a lelket megérinti,
A bánat, mely a szívet összetöri.
Te vagy az élet, mely mindent áthat,
A halál, mely mindent elvisz.
De mégis, a remény, mely mindig marad,
És a hit, mely mindig visszatér.
Ó, simogató víz, te lelkemnek ének,
Köszönöm, hogy vagy nekem, s velem lélegzel.
Hogy csodáidat megosztod velem,
És hogy tükröd a világot, melyben élhetek.
