Sárga Rózsa az őszi földön
Végtelen mezőkön, az őszi földön,
Sárga rózsa nő, az idő sodrásán.
Aranyló szirmai, mint a nap sugara,
Szívemben ébrednek, mint a hajnal csillaga.
Mint a csendes patak, mely a hegyek között foly,
Úgy ringatózik a rózsa, az őszi szél halk dallamában.
Szirmai között rejlik, az ősz illata,
Mint a régi emlékek, melyek szívünkben maradtak.
A rózsa gyökerét, az őszi föld takarja,
Mint az emlékek, melyek szívünk mélyén maradtak.
A sárga rózsa, mint a szívünk, kiállja az idő próbáját,
Mert a szépség, mint az emlékek, örökké maradnak.
A föld, az ég, a rózsa és az én,
Együtt lélegzünk, az őszi szélben.
A sárga rózsa, mint a szívünk, sosem hagy cserben,
Mert a szépség, mint az emlékek, örökké velünk maradnak.
