Sajnálom
Sajnálom, hogy a világ nem úgy forgott,
Ahogy szerettük volna, hogy forogjon.
Sajnálom, hogy a szívünkben ott hagyott
Egy mély sebet, melyet senki sem orvosol.
Sajnálom, hogy a szavak, melyek szállnak,
Nem képesek betölteni a csendet.
Sajnálom, hogy az érzések, melyek táncolnak,
Egyedül hagyják a lelkünket, s nem érted.
Sajnálom, hogy a csillagok felettünk
Nem ragyognak úgy, ahogy régen szoktak.
Sajnálom, hogy a szemek, melyek néznek,
Nem látnak már tisztán, csak homályosan pislákolnak.
Sajnálom, hogy a szerelem, mely éget,
Nem képes többé a szívünket megmelengetni.
Sajnálom, hogy a vágyak, melyek ébrednek,
Nem tudnak már a régi úton elmerengeni.
Sajnálom, hogy a dalok, melyek szólnak,
Nem képesek többé a lelkünket megérinteni.
Sajnálom, hogy a gondolatok, melyek kószálnak,
Nem tudnak már a régi úton visszatérni.
Sajnálom, hogy a világ nem úgy forgott,
Ahogy szerettük volna, hogy forogjon.
Sajnálom, hogy a szívünkben ott hagyott
Egy mély sebet, melyet senki sem orvosol.
