A romantikus zene, vagy más néven romantika, a zenei történelem egyik legjelentősebb és legmeghatározóbb időszaka. A romantika a 19. század elején kezdődött és a 20. század elejéig tartott. Ez az időszak a zenei kifejezésben és a zenei formákban is forradalmi változásokat hozott.
A romantikus zene fő jellemzője a szenvedélyes és érzelmes kifejezés. A zeneszerzők ebben az időszakban arra törekedtek, hogy a zene segítségével mély érzelmeket és hangulatokat közvetítsenek. A romantika zenei stílusában gyakran megtalálhatók a drámai és lírai elemek, valamint a nagy dinamikai kontrasztok.
A romantikus zene jelentős változásokat hozott a zenei formák terén is. Az előző időszakokban népszerű szimfóniák és szonáták mellett új formák jelentek meg, például a zongoraversenyek és a szimfonikus költemények. Ezek a műfajok lehetővé tették a zeneszerzők számára, hogy kifejezzék egyedi zenei hangjukat és ötleteiket.
A romantikus zene legnagyobb alakjai közé tartoznak Ludwig van Beethoven, Franz Schubert, Frédéric Chopin, Robert Schumann és Johannes Brahms. Ők mind hozzájárultak a romantika zenei stílusának kialakításához és fejlődéséhez.
A romantikus zene hatása a későbbi zenei időszakokra is érezhető. A 20. században a romantika hatására született meg a modern zene, amely további kísérletező és innovatív hangzásokat hozott.
Összességében a romantikus zene egy olyan időszakot jelent a zenei történelemben, amikor a zeneszerzők nagy hangsúlyt fektettek az érzelmek és a kifejezésre. Ez a zenei stílus forradalmi változásokat hozott a zenei formákban és a zenei kifejezésben is. A romantika zenei stílusa továbbra is népszerű és inspiráló a mai napig.
