Rímek Rejtelmei
Hová tűntek az idők, az évszázadok?
A jövőben járva, hol a múltak borostyánja?
Míg a szavak, mint szemfényvesztők,
Szárnyalnak az időn, mint vándorok a világban.
Szatirikus szemmel nézek a holnapra,
Futurista látomás, szabadversben megfogalmazva.
A jövő, mint egy távoli csillag,
Fényében fürdőzve, a múltat elhagyva.
Szavaink, mint ércből kovácsolt kardok,
Vágják az időt, mint a szelet a búzamezőn.
A rímek, mint titkos kódok,
Rejtelmeikben bolyong a lélek, mint a köd a hegyek között.
A szókincsünk gazdag, mint a királyok kincstára,
Minden szó, egy gyöngyszem a végtelen óceánban.
A magyar nyelv, mint egy titkos ajtó,
Ahol a rímek rejtelmei várják a felfedezőt.
Csodás költői képek, mint a hajnal első sugarai,
Törnek elő a szavak sötét mélységeiből.
A vers, mint egy királyi palota,
Ahol a rímek, mint a csillagok, ragyognak az éjszakában.
A jövőben járva, hol a múltak borostyánja?
A rímek rejtelmei, mint a csillagok, ragyognak az éjszakában.
A vers, mint egy királyi palota,
Ahol a szavak, mint szemfényvesztők, szárnyalnak az időn.
