A reneszánsz szobrászat a 14. és 17. század között virágzó művészeti ág volt, amely a reneszánsz korszakban jelentős fejlődést és újításokat hozott a szobrászat terén. A reneszánsz szobrászatot a klasszikus görög és római művészet hatásai, valamint a humanizmus és az emberi test megújult érdeklődése jellemezte.
A reneszánsz szobrászatban a művészek törekedtek a valósághű ábrázolásra és a harmónia megteremtésére. A szobrok általában élethű méretűek voltak, és a művészek nagy gondot fordítottak a részletekre és az anatómiai pontosságra. Az emberi test szépsége és tökéletessége központi szerepet játszott a reneszánsz szobrászatban, és a művészek igyekeztek a test különböző mozdulatait és kifejezéseit hitelesen ábrázolni.
A reneszánsz szobrászatban gyakran használták a márványt és a bronzot, amelyek lehetővé tették a részletek finom kidolgozását és a szobrok tartósságát. A művészek gyakran alkalmaztak polikróm festést is, hogy még élethűbbé tegyék a szobrokat.
A reneszánsz szobrászatban gyakoriak voltak a bibliai és mitológiai témák, valamint a híres személyiségek és uralkodók ábrázolásai. A szobrok gyakran díszítették a templomokat, palotákat és köztereket, és fontos szerepet játszottak a vallási és politikai üzenetek közvetítésében.
A reneszánsz szobrászat jelentős hatással volt a későbbi művészeti stílusokra, és a művészek számos technikai és esztétikai újítást hoztak létre, amelyek a mai napig inspirálóak. A reneszánsz szobrászat a művészet történetében egy fontos mérföldkő, amely a művészek számára új utakat nyitott meg a szobrászat terén.
