A reneszánsz építészet, vagy más néven a Renaissance stílus, az építészeti művészet egyik jelentős ága, amely a 14. és 17. század között virágzott Európában. Ez a stílus a középkori gótikus építészetet követte, és a klasszikus görög és római építészeti elemeket vette át.
A reneszánsz építészetet a tökéletes arányok, a szimmetria és a geometriai formák jellemzik. Az építészek és művészek ebben az időszakban a természetes arányokat és a matematikai alapokat használták az építészeti tervezés során. Az épületekben gyakran láthatók a dór, ionikus és korinthusi oszlopok, valamint a boltívek és a kupolák.
A reneszánsz építészetben a részletekre való odafigyelés és a díszítés fontos szerepet játszik. Az épületek homlokzatain és belső tereiben gyakran láthatók szobrok, freskók és mozaikok. Az építészek és művészek nagy hangsúlyt fektettek a perspektívára és a térhasználatra, hogy az épületek minél impozánsabbak és harmonikusabbak legyenek.
A reneszánsz építészet legismertebb példái közé tartozik a Firenzei Dóm, a Római Colosseum és a Szent Péter-bazilika. Ezek az épületek a reneszánsz stílus legfontosabb jellemzőit mutatják, és a mai napig lenyűgözik a látogatókat.
A reneszánsz építészet jelentős hatással volt a későbbi építészeti stílusokra, például a barokkra és a neoklasszikusra. Az építészek és művészek továbbra is inspirálódnak a reneszánsz építészettől, és sok modern épületben láthatók a reneszánsz stílus elemei.
Összességében a reneszánsz építészet egy lenyűgöző és gazdag stílus, amely a klasszikus görög és római építészeti hagyományokat ötvözi a középkori gótikus stílussal. Ez a stílus a szépséget, a harmóniát és a matematikai alapokat helyezi előtérbe, és az építészet történetében jelentős mérföldkőnek számít.
