Remény szivárványa
Ó, Remény szivárványa, te csodás fény,
Mely a sötét égbe rajzolod színes íved,
Mint a hajnal, mely éjszakát űz el,
Hozol vigaszt, hol bánat és csüggedés él.
Borús napok közt, mint a gyöngy a tenger mélyén,
Eltűnőben, de mégis ott ragyogsz,
Nem hagyod, hogy a szívünk teljesen kihűljön,
Fényeddel új erőt és reményt adhatsz.
Ó, te szivárvány, mely a lelkek égét szeli,
Minden színben ott vagy, mi a szemünk előtt tárul,
Mint a szél, mely a fák lombjait ringatja,
Hozol változást, mely új életet hozhat.
Mint a hajó, mely a viharban is halad,
Minden nehézség ellenére is ott vagy,
A remény színes zászlaját lobogtatva,
Mint a hős, ki a csatában sosem adja fel.
Minden színben ott vagy, mint a szép virágok,
Melyek a tavaszban újra és újra kibújnak,
Mint a madár, mely a tél után visszatér,
Hozol reményt, mely a szívünket melengeti.
Ó, Remény szivárványa, te csodás fény,
Ne hagyd, hogy a lelkünkben a remény kihűljön,
Hozz új erőt, mint a tavasz első napsugara,
És tartsd életben a remény lángját a szívünkben.
