Rejtett jelentések a pillanatok árnyékában
A jövőből jött levélben nem volt semmi új,
Már a múltban is mindent tudtunk, hát ez milyen húzás?
A holnapot a ma teremti, az idő kerekű játék,
De miért van az, hogy a jelen mindig olyan látvány?
A csillagok közötti űrutazás, milyen nagy álom,
De a földi létezés is olyan, mint egy űrhajó szalon.
A végtelenbe nézünk, de nem látunk semmit,
Csak a pillanatok árnyékában rejtőző jelentéseket.
A robotok már érzelmeket is képesek szimulálni,
De a szívünk mélyén tudjuk, ez csak egy illúzió, hamis világ.
Az igazi érzések, a szeretet, a fájdalom, a boldogság,
Azok csak a miénk, az emberi lények páratlan kincse.
A technológia fejlődése, jaj, milyen nagy dolog,
De a természet csodáit mégsem pótolhatja semmi.
A virágok illata, a madarak éneke, a napfény melege,
Ezek a pillanatok, melyekben az igazi jelentés rejtőzik.
Így élünk mi, emberek, a jelen és a jövő határán,
A múlt emlékei közt, a jövő árnyékában.
A pillanatok jelentéseit keresve, de nem találva,
Csak a szívünkben őrzött emlékekben találunk vigaszt.
Az idő kerekén forogva, a csillagok között utazva,
A jelenben élve, a jövőt álmodva.
A pillanatok árnyékában rejtőző jelentéseket keresve,
Az emberi létezés csodáját felfedezve.
