Pillanatok varázsa
Egy pillanat, mi születik és hal,
Mint tengerben a hullámzó hab,
Vagy mint az éjben tündöklő csillag,
Mi néha szemünkben csak porcikának látszhat.
Egy pillanat, mi szívünkbe vésődik,
Mint a szikla szívébe a szél által hajtott esőcsepp,
Olyan mélyen, hogy talán sosem feledjük,
Még ha az idő is elmosná, mi szívünkbe vésődik.
Egy pillanat, mi örökkévalónak tűnik,
Mint a Nap, mely mindig újra felkel,
Vagy mint az élet, mely mindig újra kezdődik,
Még ha a világ is örökkévalónak tűnik.
Egy pillanat, mi bennünk él,
Mint a szívverés, mely sosem áll meg,
Vagy mint a lélegzés, mely mindig újra kezdődik,
Még ha az élet is bennünk él.
Egy pillanat, mi a lélekben marad,
Mint a dal, mely a szívünkben zeng,
Vagy mint a szó, mely ajkunkról elszáll,
Még ha a világ is a lélekben marad.
Egy pillanat, mi a szemünkben ragyog,
Mint a csillagok, melyek az éjben tündökölnek,
Vagy mint a színek, melyek a napban ragyognak,
Még ha a világ is a szemünkben ragyog.
Egy pillanat, mi a lélekben él,
Mint a szívverés, mely sosem áll meg,
Vagy mint a lélegzés, mely mindig újra kezdődik,
Még ha az élet is a lélekben él.
Ez a pillanatok varázsa,
Mely a létezésünk alapja,
Mely a szívünkben él,
Mely a lélekben marad,
Mely a szemünkben ragyog,
Mely a lélekben él.
