Pillanatok tánca
Született én, aki a szavak mezején,
Hősiesen küzdök az élet végtelen tengerén.
Gyermekként a kíváncsiság tüzében égve,
Egy világba léptem, melyben minden szívemnek égve.
Az élet színpadán, ahol mindenki szerepet játszik,
Ahol minden pillanat egy újabb tánccal vár ránk.
Hol a boldogság és a bánat kéz a kézben jár,
És a szívemben a remény sosem hagyja el magát.
Az idő múlásával, mint hős, harcolok,
A múlt árnyaival, a jövő fényével dolgozok.
A mindennapok hőse vagyok, ki a küzdelmet sosem adja fel,
Mert tudom, hogy a sorsom a saját kezemben van, és nem adom el.
A szavak, melyeket a papírra vetek,
Mint egy tánctér, ahol a pillanatok életre kelnek.
Egy-egy vers, melyben a szívem tükröt talál,
Ahol az érzéseim, gondolataim szabadon szállnak.
Az élet tánca, melyben minden pillanat egy újabb lépés,
Ahol a múlt, a jelen és a jövő együtt lépés.
Egy tánctér, ahol a szavak a ritmust szabják,
És ahol a pillanatok örökké tovább szállnak.
Ez vagyok én, aki a szavak mezején táncol,
Aki a pillanatok tánca között éli az életét.
Egy hős, aki a szavak erejével küzd,
És aki a pillanatok tánca között sosem veszít.
