Pillanatok tánca az emlékezetben
A múlt sötét fátyla alatt táncolnak a pillanatok,
Mint szellemek, kiket a feledés ölel.
Léptük zajától bolygatott porfelhők között,
Lágyan ringanak, mint a halovány éjszakai csillagok.
A szívben élnek, mint a tűzben égő szenek,
Melyek parázslanak, de lángot már nem vetnek.
Súlyos emlékek, mint a sziklák alatt nyögő föld,
Melyeket a múlt szorít, de a jelen nem ért.
A szemek tükrében csillogó könnycseppek,
Mint a hajnalban ragyogó harmatcseppek.
A szívben táncolnak, mint a tűzben égő szenek,
Melyek parázslanak, de lángot már nem vetnek.
Az idő kereke zúgva forog, mint a malmok,
Melyek a múltat őrlik, a jelent pedig szitálják.
Az emlékek, mint a szélben ringó fűszálak,
Melyek a múltat őlelik, de a jelentől elszakadnak.
A szívben élnek, mint a tűzben égő szenek,
Melyek parázslanak, de lángot már nem vetnek.
A múltban táncolnak, mint a szélben ringó fűszálak,
Melyek a múltat őlelik, de a jelentől elszakadnak.
Az emlékek táncát a csend zenéje kíséri,
Mint a holdfény, mely az éjszakát öleli.
A szívben táncolnak, mint a tűzben égő szenek,
Melyek parázslanak, de lángot már nem vetnek.
A múltban táncolnak, mint a szélben ringó fűszálak,
Melyek a múltat őlelik, de a jelentől elszakadnak.
A pillanatok tánca az emlékezetben véget ér,
Mint a hajnalban pirkadó nap, mely a sötétséget űzi el.
