Pillanatképek a családi asztalnál
A kenyér illata, mint a gyermekkor dalai,
Rongyos asztalterítőn, mint a múlt színei.
Néma csend, csak a villák kattanása szól,
Az élet apró pillanatai itt ragyognak, mint a napkorong.
A család, mint egy öreg fa, gyökerekkel a múltban,
Ágain ringatóznak a jelen reményei.
Az asztalnál ülve, csendes szavak nélkül,
Együtt vagyunk, mint a csillagok az éjszakában.
Képek füstölögnek a levesben, mint a történelem,
Egy-egy mosoly, egy-egy szó, mint a szív dobbanása.
Az idő itt áll meg, a világ kint marad,
Az asztalnál mindannyian otthon vagyunk.
A kenyérdarabok, mint a közös emlékek,
A borban tükröződik a szeretet vörös fénye.
Néma csend, csak a villák kattanása szól,
Az asztalnál, ahol összefonódnak a sorsok.
Az idő itt szövődik össze, mint a szőttes szálai,
A család, mint egy hajó, ring a jelen tengerén.
Az asztalnál, ahol a szívünk eggyé válik,
Ahol a múlt, a jelen és a jövő együtt lélegzik.
