A performatív szobrászat (Performative sculpture) egy olyan szobrászati stílus, amely a művészeti performanszok és a hagyományos szobrászat elemeit ötvözi. Ez a művészeti ágazat olyan alkotásokat hoz létre, amelyek nemcsak a térben jelennek meg, hanem a művészeti cselekmények és az élő performanszok révén is kifejeződnek.
A performatív szobrászat a 20. század második felében jelent meg, és azóta is folyamatosan fejlődik. A művészek ebben a stílusban olyan alkotásokat hoznak létre, amelyek a testmozgás, a hang, a fény és más érzéki hatások segítségével kommunikálnak a nézőkkel. Az alkotások gyakran interaktívak, és lehetőséget adnak a nézőknek, hogy részt vegyenek a műalkotás létrehozásában vagy megváltoztatásában.
A performatív szobrászatban a művészeti cselekmények és a szobrászati elemek együttesen hozzák létre a műalkotás értelmét és jelentését. A művészek gyakran a testüket és a mozgásukat használják a szobrászati kifejezés eszközeként, és a performanszok során olyan történeteket mesélnek el, amelyek a test és a tér viszonyára épülnek.
A performatív szobrászatban fontos szerepet játszik a nézőkkel való interakció. A művészek arra törekednek, hogy a nézők aktív résztvevőkké váljanak a műalkotásban, és saját élményeiket és értelmezéseiket hozzáadják a művészeti cselekményhez. Ezáltal a performatív szobrászat lehetőséget ad a nézőknek, hogy újraértelmezzék a művészet és a szobrászat fogalmát, és részeseivé váljanak a művészeti folyamatnak.
A performatív szobrászat egy izgalmas és dinamikus művészeti ágazat, amely folyamatosan változik és fejlődik. A művészek kreativitásukat és kifejezőkészségüket használják fel ahhoz, hogy olyan alkotásokat hozzanak létre, amelyek nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, hanem gondolatokat és érzelmeket is felkeltve hatnak a nézőkre.
A performatív szobrászat kulcsszavai: művészeti performansz, szobrászat, testmozgás, interakció, művészeti cselekmény, érzéki hatások, kreativitás.
