Pénzügyi vágyak
Ó, pénz, te csillogó, kényes király,
Ki a világ színpadán játszol szatírát,
Mint a szél, mely a fákat hajlítja, gyűrűzve,
Úgy hajlítod a sorsokat, te kérlelhetetlen.
Pörög a világ, mint a pénzérmék a kaszinóban,
S a sorsod, mint a rulettkerék, forog és forog.
Kinek adod a nyereményt, kinek a veszteséget?
Személyed körül csupa kérdés, csupa rejtély.
A gazdagok palotáinak fényes csarnokaiban
Mint egy hűséges szolgáló, ott vagy mindig.
De a szegények kunyhóiban, ahol a remény él,
Csak ritkán látogatsz el, mint a tavaszi szél.
Pénz, te, aki a világ ura, aki a hatalom,
Kérlek, ne légy olyan kegyetlen, ne légy olyan szigorú.
Adj esélyt a szegényeknek, adj esélyt a reménynek,
Hadd érezze mindenki, hogy a sors nem csak a te kezedben van.
Ó, pénz, te, aki a vágyak tárgya vagy,
Ne légy a bűn forrása, ne légy a romlás oka.
Legyél inkább a jóság eszköze, a segítség hídja,
Hadd lássuk benned a jót, ne csak a gonoszt.
Pénz, te, aki a világ ura, aki a hatalom,
Kérlek, ne légy olyan kegyetlen, ne légy olyan szigorú.
Adj esélyt a szegényeknek, adj esélyt a reménynek,
Hadd érezze mindenki, hogy a sors nem csak a te kezedben van.
