Pelikánok csendes vándorlása
Mint a fehér hajnal színe, úgy szállnak,
A tenger fölött, ahol a hullámok összeérnek,
Pelikánok, mint a csendes vándorok,
Békésen és szelíden, mint a szeretet.
Szárnyaik alatt rejlik az élet titka,
A végtelen út, melyet a szél hajt előre,
Meredek sziklákon és zord hegyeken át,
Míg a nap le nem hanyatlik, s a hold fel nem kél.
A csendben, ahol a szavak elvesznek,
Csak a szívük dobbanása hallatszik,
Mint a természet örök dallama,
Mely minden létezőt összeköt, s összetart.
A tenger, a szél, a nap és a hold,
Minden, ami van, a pelikánokkal együtt száll,
Mint a végtelen vándorút, mely sosem ér véget,
Csak újra és újra kezdődik, mint az élet.
A pelikánok csendes vándorlása,
Mint a lét titkos, örök körforgása,
Ahol a kezdet és a vég eggyé válik,
Mint a halál és az újjászületés.
A tenger fölött, ahol a hullámok összeérnek,
A pelikánok tovább szállnak, mint a csendes vándorok,
Békésen és szelíden, mint a szeretet,
Mint a fehér hajnal színe, úgy szállnak.
