A patina a szobrászatban egy olyan természetes vagy mesterségesen előidézett réteg, amely az idő múlásával vagy különböző kémiai folyamatok hatására alakul ki a szobor felületén. Ez a réteg általában egy vékony, áttetsző vagy opálos bevonat, amely különböző színekben és textúrákban jelenhet meg.
A patina kialakulása során a szobor anyaga, legyen az bronz, réz, vagy más fém, reakcióba lép a környezeti hatásokkal, például a levegővel, a nedvességgel vagy a különböző vegyi anyagokkal. Ez a reakció idővel változásokat hoz a szobor felületén, és egyedi, karakteres megjelenést kölcsönöz neki.
A patina lehet egyszerűen egy enyhe elszíneződés vagy folt a szobor felületén, de akár egy teljesen új színárnyalatot is adhat neki. A szobrászok gyakran használják a patinát, hogy megadják a szobornak az idő múlásának érzetét, vagy hogy kiemeljék a szobor textúráját és részleteit.
A patina nemcsak esztétikai szempontból fontos a szobrászatban, hanem védelmet is nyújthat a szobor felületének. A réteg megóvhatja a szobrot a korróziótól, a károsodástól vagy a környezeti hatásoktól.
A patina tehát egy fontos elem a szobrászatban, amely hozzájárul a szobrok egyediségéhez és karakteréhez. A természetes időjárás hatására kialakuló patina vagy mesterségesen előidézett patina révén a szobrok élettörténete és az idő múlása is megjelenik rajtuk, ezáltal gazdagabbá téve a művészi élményt.
