Az Otton építészet (Ottonian) egy jellegzetes építészeti művészeti stílus, amely a 10. és 11. században virágzott a középkori Európában. Ez a stílus a német-római császárok, az Otton-dinasztia uralkodása alatt alakult ki és terjedt el. Az Otton építészetet általában a román stílus előfutáraként tartják számon, és jelentős hatással volt a későbbi román és gótikus építészet fejlődésére.
Az Otton építészetre jellemzőek a masszív, erőteljes épületek, amelyeket általában vastag falak és kis ablakok jellemznek. Az épületek általában kőből épültek, és gyakran díszítették őket faragott oszlopok és szobrok. Az Otton építészetben gyakran használták a kereszt alakú alaprajzot, amely a keresztény vallás szimbólumára utal.
Az Otton építészetben fontos szerepet játszottak a templomok és kolostorok. Ezek az épületek általában impozáns méretűek voltak, és a hatalom és vallás jelképeiként szolgáltak. Az Otton építészetben a templomokban gyakran találhatók kripták, amelyekben a vallási vezetők és más fontos személyek temetkeztek.
Az Otton építészetben a díszítés is fontos szerepet játszott. Az épületek falait gyakran freskókkal és mozaikokkal díszítették, amelyek bibliai történeteket és szenteket ábrázoltak. Az épületek belső tereit gyakran gazdag freskók és faragott díszítések tették lenyűgözővé.
Az Otton építészet jelentős hatással volt a későbbi építészeti stílusokra. A román és gótikus építészetben fellelhetőek az Otton építészet jellegzetességei, például a masszív falak és a kereszt alakú alaprajz. Az Otton építészet hagyatéka ma is látható Európa számos városában, ahol az épületek impozáns megjelenésükkel és gazdag díszítésükkel vonzzák a látogatókat.
Az Otton építészet tehát egy fontos és jelentős művészeti stílus, amely a középkori Európában virágzott. Az épületek masszív megjelenése és gazdag díszítése lenyűgözővé teszi őket, és a későbbi építészeti stílusokra is hatással voltak. Az Otton építészet megismerése segít megérteni a középkori Európa építészeti és művészeti fejlődését.
