Összegyűltek a szeretet melege körül,
Az éj leple alatt, hol a csillagok égnek,
Vágyódó szívük a jövőre nézve ül,
S a fények között titkos álmok rémlik.
A hold, mint ezüstből készült óriás szem,
Világítja meg az éjszakát, a végtelent,
Az emberiség pedig, mint csillagok szemem,
Keresi a választ, a létezés értelmét.
A gépek, mint hűséges szolgák, szüntelenül dolgoznak,
Az emberi szív ritmusára kalibrálva,
A tudás, mint csillagpor, az éterben száll,
S a jövő felé, mint hajó, az időn áthaladva.
Az élet, mint egy végtelen univerzum,
Hol a szeretet a legnagyobb erő,
Az ember, a gép, a csillagok és a hold,
Összegyűltek, hogy a szeretet melege körül forogjon a világ.
A jövő, hol az ember és a gép eggyé válik,
Mint a csillagok és a hold az éjszakában,
A szeretet, mint egy örök tűz, lobog,
A világegyetem szívében, hűségesen és lángolóan.
Összegyűltek a szeretet melege körül,
Az éj leple alatt, hol a csillagok égnek,
A jövő, hol az ember és a gép eggyé válik,
Mint a csillagok és a hold az éjszakában.
