Öröm tengerében
A világ végén élek, hol a nap már csak árnyék,
S a csillagok is csak mint halkan susogó szavak,
Melyeket a sötét éj sző, mint szövőszék alatt a szövetet.
Ahol a csend és a szél játszik a fák között,
S ahol az élet, mint egy lassú, színes álom, elillan.
De mégis, öröm tengerében élek,
Mert a szívemben él a napfény, a holdfény,
És a csillagok is, melyek a sötét éjben ragyognak.
Mert a lelkemben él a dal, a vers,
És a szó, mely a csendben is hallható.
Öröm tengerében élek,
Mert a világ végén is találtam szerelmet,
Mely mint egy csillagfény, világít az éjben.
Mert a szívemben él a remény, a hit,
És a szeretet, mely a sötétben is látható.
Öröm tengerében élek,
Mert a világ végén is találtam barátokat,
Akik mint a hajnali fény, ragyognak a sötétben.
Mert a lelkemben él a szeretet, a barátság,
És az öröm, mely a csendben is hallható.
Öröm tengerében élek,
Mert a világ végén is találtam életet,
Mely mint a tavaszi szél, frissít az éjben.
Mert a szívemben él a hit, a remény,
És az élet, mely a sötétben is látható.
Öröm tengerében élek,
Mert a világ végén is találtam örömöt,
Mely mint a nyári zápor, hűsít az éjben.
Mert a lelkemben él a szeretet, a hit,
És az öröm, mely a csendben is hallható.
Öröm tengerében élek,
Mert a világ végén is találtam békét,
Mely mint a hófehér hó, takar be az éjben.
Mert a szívemben él a szeretet, a remény,
És a béke, mely a sötétben is látható.
