Az optikai felbontás, más néven optikai feloldóképesség, a fényképezés egyik alapvető fogalma, amely meghatározza, hogy egy kamera vagy objektív mennyire képes részleteket megjeleníteni és feloldani a képen. Ez a paraméter a kamera optikai rendszerének minőségét és teljesítményét jelzi.
Az optikai felbontás a képalkotó optikai rendszerben található lencsék minőségétől és a képérzékelő (szenzor) felbontásától függ. Minél jobb minőségűek a lencsék és minél magasabb a szenzor felbontása, annál nagyobb lesz az optikai felbontás.
Ez a fogalom a képalkotás során a részletek élességének és tisztaságának mértékét határozza meg. Egy magas optikai felbontással rendelkező kamera vagy objektív képes lesz a finom részletek, például a textúrák, vonalak és színek pontosabb megjelenítésére a képen.
Az optikai felbontás mértékegysége általában a képpontok száma per egységnyi területen, például pixel per inch (PPI) vagy pixel per centimeter (PPC). Minél magasabb ez a szám, annál nagyobb részletességgel és élességgel rendelkezik a kép.
Fontos megjegyezni, hogy az optikai felbontás csak az optikai rendszer minőségét jelzi, és nem tartalmazza a digitális képfeldolgozás hatásait. A digitális képfeldolgozás során a képalkotó eszköz szoftveresen manipulálja a képet, például élesítéssel vagy zajcsökkentéssel. Ezek a folyamatok hatással lehetnek a kép részleteire és élességére, de nem befolyásolják az optikai felbontást.
Az optikai felbontás tehát egy fontos tényező a fotózás során, amely meghatározza a képalkotó eszköz képességét a részletek megjelenítésére és feloldására. A magas optikai felbontással rendelkező kamera vagy objektív lehetővé teszi a lenyűgözően részletes és éles képek készítését, amelyek hűen tükrözik a valóságot.
