Névnapok varázslata, ajándékokkal átitatva
Öröklét szövődik a napok szövetébe,
Mint színes szálak a végtelenbe futnak,
Névnapok, mint csillagok az éjszakában,
Fényt szórnak, bárhol is járjuk a világot.
Nem érti meg az, ki nem néz a szíve mélyére,
Hogy az ajándékok nem csak tárgyak, de szavak,
Melyekkel színezzük a létezésünk szürkeségét,
Mint festő, ki vásznára varázsolja a napot.
A név, mit anyánk adott, súlyt hordoz,
Mint hajónk, mely a létezés tengerén ring,
Névnapunkon az ajándékok özönében,
Minden egyes darabka egy újabb kincs.
A névnap, mint a lélek ünnepélyes tánca,
Melyben a múlt és a jövő összefonódik,
Az ajándékok, mint a szóban rejlő varázslat,
Melyben az életünk története megörökítődik.
Az ajándék, mint a szívünkben élő öröm,
Melyet másokkal osztunk meg névnapi ünnepen,
Olyan, mint a csillagok fénye, mely betölti az éjszakát,
Minden egyes darabja a létezésünknek ékesen.
Névnapok varázslata, ajándékokkal átitatva,
Mint a nap, mely a horizonton felragyog,
Az életünk, mint a végtelen tenger hullámai,
Melyekben a létezésünk örökké továbbfog.
