Névnapok öröksége a jelenben
A hajnalban csillapodó széllel,
Mint régi névnapok emlékével,
Érkezik a jelen, születik az új nap.
Végtelen idők között, mint egy szabad madár,
Szárnyal a múlt, a jelen, és a jövő kapuja felé.
Az örökség, mint a hajnali harmat,
Csillanó gyöngyként hull a lelkünkre,
Névnapok emléke, mint a kertben virágzó rózsa,
Illata betölti a szívünk, mint a tavaszi szellő.
A névnapok öröksége, mint a tenger mélyén rejlő kincs,
Melyet a jelenben találunk meg, mint a parton mosott kagylót.
Egy név, egy emlék, egy élet, egy történet,
Az örökség, melyet a jelenben hordozunk,
Mint a folyó, mely a tengerbe torkollik.
A névnapok öröksége, mint a csillagok fénye,
Mely áttör a sötétségen, és megvilágítja az utunkat.
Egy név, egy emlék, egy élet, egy történet,
Az örökség, melyet a jelenben hordozunk,
Mint a csillagok, melyek az éjszakában ragyognak.
A névnapok öröksége, mint a szívünkben élő szeretet,
Melyet a jelenben érzünk, mint a szívünk dobbanását.
Egy név, egy emlék, egy élet, egy történet,
Az örökség, melyet a jelenben hordozunk,
Mint a szeretet, mely a szívünkben él.
A névnapok öröksége, mint a jelenben élő öröm,
Melyet a jelenben élünk meg, mint a napfényben fürdő virág.
Egy név, egy emlék, egy élet, egy történet,
Az örökség, melyet a jelenben hordozunk,
Mint az öröm, mely a jelenben él.
