Nevetés az élet színpadán
Egy világ, hol nincsen bánat, csak a színek játéka,
Hol a szív sosem szenved, csak a nevetés szól,
Egy utópisztikus hely, hol a lélek szárnyra kap,
Ez a jövő, melyet álmodunk, hol a szív sosem fáj.
A romok közül virágzásra kel a remény,
A múlt sebei begyógyulnak, új életre kelnek,
Az élet színpadán a nevetés a főszereplő,
Ahol a szív sosem szenved, csak a nevetés szól.
Az ég alatt, ahol a csillagok is nevetnek,
A világ újra színes, a szívünkben béke van,
Az élet színpadán a nevetés a főszereplő,
Ez a jövő, melyet álmodunk, hol a szív sosem fáj.
A poszt-apokaliptikus világban új hajnal köszönt,
A romokból új élet sarjad, a remény virágzik,
Az élet színpadán a nevetés a főszereplő,
Ahol a szív sosem szenved, csak a nevetés szól.
Ez a világ, melyet álmodunk, hol a szív sosem fáj,
Ahol a nevetés az élet, a színpadon mindenki szereplő,
Az élet színpadán a nevetés a főszereplő,
Ez a jövő, melyet álmodunk, hol a szív sosem fáj.
