Névadás: múlt, jelen és jövő találkozása
A világ vége, ahol a nap lehull,
és a csillagok szikrázó tánca elhal.
Az emberiség utolsó szavaként
egy név marad, mint a tenger mélyén a só.
Múlt és jelen, szoros ölelésben,
mint két szerelmes, akik a végtelent nézik.
A jövő pedig, mint egy gyermek,
aki még nem ismeri a félelmet.
A név, mint egy csillag, amit az égbe vetünk,
hogy világítson az utánunk jövőknek.
Egy név, mint egy híd, amely összeköt,
a múltat, jelent és a jövőt.
Az emberiség utolsó szavaként
egy név marad, mint a tenger mélyén a só.
Egy név, amely örökkévalóságot ígér,
és a reményt, hogy a világ mégsem hal meg.
A névadás, mint egy szent rituálé,
amely összeköt minket az univerzummal.
Múlt, jelen és jövő találkozása,
egy névben, amely örökkévalóságot ígér.
A világ vége, ahol a nap lehull,
és a csillagok szikrázó tánca elhal.
Az emberiség utolsó szavaként
egy név marad, mint a tenger mélyén a só.
Múlt és jelen, szoros ölelésben,
a jövő pedig, mint egy gyermek,
aki még nem ismeri a félelmet.
Egy név marad, mint a tenger mélyén a só.
