A neoromán építészet (Neo-Romanesque) egy építészeti művészeti stílus, amely a 19. század második felében és a 20. század elején volt népszerű. Ez a stílus a középkori román stílus újraértelmezése, modern elemekkel és technikákkal kombinálva.
A neoromán építészet jellemzője a masszív és erőteljes megjelenés. Az épületek általában vastag falakkal és masszív oszlopokkal rendelkeznek, amelyek a középkori erődítményeket idézik. Az épületek homlokzatai gyakran díszesek, különleges kőfaragványokkal és íves ablakokkal díszítve.
A neoromán építészetben gyakran használt anyagok közé tartozik a kő és a tégla. Az épületek általában erős és tartós szerkezettel rendelkeznek, ami hozzájárul a stílus masszivitásához és időtállóságához.
A neoromán építészetet gyakran alkalmazták templomok és katedrálisok építésére. Az épületekben gyakran találhatók hatalmas boltívek és kereszthajók, amelyek a középkori templomokat idézik. Az épületek belső terei általában díszesek és gazdag részletekkel rendelkeznek.
A neoromán építészet népszerű volt Európa számos országában, és sok jelentős épületet hoztak létre ebben a stílusban. Néhány példa a neoromán építészet remekeire a németországi Kölni Dóm, a franciaországi Sacré-Cœur bazilika és a magyarországi Vajdahunyad vára.
A neoromán építészet a 20. században fokozatosan háttérbe szorult, ahogy újabb építészeti stílusok váltak divatossá. Azonban a stílus hatása még mindig érezhető sok európai városban, és az épületek számos turistát vonzanak.
Összességében a neoromán építészet egy izgalmas és impozáns stílus, amely a középkori román stílus modern értelmezése. Az épületek masszivitása és díszítettsége lenyűgöző, és a stílus jelentős hatást gyakorolt az építészetre.
