A neo-dadaizmus a 20. század második felében, a dadaizmus utóéletének egyik irányzataként jelent meg. A mozgalom a művészetben a dadaizmus anarchikus és provokatív jellegét folytatta, de új formákat és kifejezési eszközöket is felhasznált.
A neo-dadaizmus jellemzői:
- Provokáció: A neo-dadaista művészek szándékosan provokatív műveket alkottak, hogy felkavarják a közönség érzéseit és gondolatait.
- Objektumok és readymade-ek: A neo-dadaizmusban gyakran használtak hétköznapi tárgyakat és readymade-eket műalkotásokban, hogy kérdéseket vetítsenek fel a művészet és a hétköznapi tárgyak közötti határokról.
- Performanszok: A neo-dadaista művészek gyakran előadásokat és performanszokat tartottak, ahol a művészetet élőben mutatták be a közönségnek.
- Kollázsok és montázsok: A kollázsok és montázsok fontos eszközei voltak a neo-dadaista művészeknek, akik különböző elemeket és képeket kombináltak egymással, hogy új jelentéseket és összefüggéseket teremtsenek.
A neo-dadaizmus fontos irányzata volt a 20. századi művészetnek, és hatással volt a későbbi művészeti mozgalmakra is.
Kulcsszavak: művészeti lexikon, neo-dadaizmus, művészeti irányzat, provokáció, objektumok, readymade, performansz, kollázs, montázs
