Az Nemzetközi stílusú építészet, más néven International Style, az 1920-as és 1930-as években kialakult építészeti művészeti stílus, amely jelentős hatást gyakorolt a modern építészet fejlődésére. A Nemzetközi stílusú építészetet a funkcionalitás, a minimalizmus és a geometrikus formák jellemzik.
A Nemzetközi stílusú építészetet az egyszerűség és a tisztaság elve vezérli. Az épületekben a formák és a struktúrák egyszerűsége dominál, a díszítőelemek és a felesleges részletek minimálisra csökkentése érdekében. Az építészetben használt anyagok között a beton, az acél és az üveg dominál, amelyek lehetővé teszik a nagyobb üvegfelületek használatát és a könnyedebb szerkezetek kialakítását.
A Nemzetközi stílusú építészetben a funkcionalitás kiemelt szerepet kap. Az épületek tervezésekor a funkcionalitás és a használhatóság elvei alapján alakítják ki a belső tereket és a külső formákat. Az épületekben a különböző funkciók különállóan kerülnek elhelyezésre, és a terek közötti átjárhatóság és kapcsolat fontos szempont.
A Nemzetközi stílusú építészetben a geometrikus formák és a szimmetria dominál. Az épületekben a síkfelületek és a tiszta vonalak alkotják a fő jellemzőket. Az épületek többnyire lapos tetővel rendelkeznek, és a homlokzatokon kevés díszítőelem található. Az épületek egyszerűsége és letisztultsága a modernitást és a progresszivitást sugallja.
A Nemzetközi stílusú építészet jelentős hatást gyakorolt a modern építészet fejlődésére. Az egyszerűség és a funkcionalitás elvei ma is meghatározóak az építészeti tervezésben. Az International Style építészetének legismertebb képviselői közé tartoznak Le Corbusier, Ludwig Mies van der Rohe és Walter Gropius.
Összességében a Nemzetközi stílusú építészet, vagy International Style, egy olyan építészeti művészeti stílus, amely a funkcionalitás, a minimalizmus és a geometrikus formák elveire épül. Az egyszerűség és a tisztaság jellemzi, és jelentős hatást gyakorolt a modern építészet fejlődésére.
