Nem vagyok többé az, aki voltam
Csillagporból szőtt szívem már nem ugyanaz,
Mint hajdanán, a régi, ismerős dalnak hangján.
Szabad széllel szálló gondolatom a világban,
Nem vagyok többé az, aki voltam.
Elhagyott a múlt, százszor széttépett remény,
A szívemben hajnal hasadt, de nem a régi ének.
Más színekben játszik most a lelkem kavalkádja,
Nem vagyok többé az, aki voltam.
A ködös hajnalon át, a csillagokig érő,
A lelkem mélyén új énem kereső.
Szabadon szálló, az élet tengerén hányó,
Nem vagyok többé az, aki voltam.
Megváltoztam, mint a tenger, mely partot ér,
Mint a szél, mely a hegyek közt új utat keres.
Mint a természet, mely minden tavasszal újjászületik,
Nem vagyok többé az, aki voltam.
Új énem a régi énem hamvait szórja,
A szívemben új érzések, új remények forrja.
Nem vagyok többé az, aki voltam,
De még mindig én vagyok, csak más formában.
