Nem gondolok többé rád
Nem gondolok rád, mint a sárga hold,
Mely a kék égboltot átöleli,
Nem gondolok rád, mint a szél, mely a fák között zsong,
És a csendet örök dallammal tölti el.
Nem gondolok rád, mint a tenger, mely a partot csókolja,
Mint a nap, mely a világot fénybe borítja,
Nem gondolok rád, mint a csillagok, melyek az éjszakát ragyogják be,
Mint a virágok, melyek a rétet színesen díszítik.
Nem gondolok rád, mint a madár, mely a szabadságot énekli,
Mint a folyó, mely az örök változást hirdeti,
Nem gondolok rád, mint a hegyek, melyek a magasságot jelképezik,
Mint a völgyek, melyek a mélységet rejtenek.
Nem gondolok rád, mint a hajnal, mely az új napot köszönti,
Mint az alkony, mely a nap végét jelzi,
Nem gondolok rád, mint a tavasz, mely az életet hozza,
Mint az ősz, mely a múlandóságot hirdeti.
Nem, nem gondolok többé rád,
Mert te már nem vagy itt,
Csak a szívemben élsz tovább,
Mint egy elszálló dallam, mely a széllel táncol,
Mint egy tűnő álom, mely a hajnalban elillan.
