művészeti kifejezések sművészeti szótár

Művészeti Kifejezések: A-Z Művészeti Szótár és Online Lexikon 700+ Meghatározással

Trendek

A művészeti kifejezések sokszínű és lenyűgöző világa sok szempontból érdekes és inspiráló. A művészeti kifejezések, amelyek az alkotói folyamat, a technikák és a stílusok sokféleségét tükrözik, hozzájárulnak a vizuális művészetek lenyűgöző gazdagságához. Ebben a cikkben bemutatjuk “A”-tól “Z”-ig betűrendben a művészeti kifejezéseket, amelyek segítenek megérteni a művészet széles körű fogalmait és módszereit.

A művészeti kifejezések internetes szótára olyan alapvető fogalmakat és technikákat ismertet, mint az absztrakció, a babiloni művészet, a csendélet vagy az impresszionizmus, de olyan kevésbé ismert művészeti irányzatokat és stílusokat is bevilágít, mint az antikropomorfizmus vagy a detalizmus. Az összeállítás nem csupán a művészeti világ legfontosabb elemeit mutatja be, hanem a kevésbé ismert művészeti stílusok és technikák bemutatásával is gazdagítja az olvasó ismereteit.

A művészeti kifejezések gyűjteménye segítséget nyújt a művészet szerelmeseinek és az újonnan érkezőknek egyaránt, hogy elmélyítsék ismereteiket és értékeljék a művészeti alkotásokban rejlő gazdagságot. A művészeti értelmező szótár szójegyzékének használata közben az olvasó felfedezheti a művészetek változatos világát és az alkotói folyamat rejtélyeit, valamint a művészet szerepét az emberi kultúrában és történelemben. Függetlenül attól, hogy művész, művészettörténész, tanuló vagy egyszerűen csak művészetrajongó vagy, a művészeti kifejezések gyűjteménye minden bizonnyal izgalmas és informatív olvasmány lesz számodra.

(3-as FIGYELMEZTETÉS:

  1. Vannak kifejezések, amik így ebben a formában korábban még soha nem lettek leírva, de ez ne zavarjon, hiszen a művészeti lét nyelvújításról és formálásról is szól. Előfordul benne több hunglish kifejezés is, de 2023-ban ez már alap a művészetben is.
  2. Illetve, nem vagyok egy copyright őrült, de ez a poszt most tényleg az, vedd komolyan! ©
  3. A művészeti szótár erősen béta állapotú még, így lehetnek elgépelések/butaságok is benne. Igyekszem időről időre újraolvasni, javítani, kiegészíteni.)

Művészeti kifejezések “A” betűvel

Acappella: olyan ének vagy zenei előadás, amely csak az emberi hangra támaszkodik, és nem tartalmaz hangszeres kíséretet.

Absztrakció: a valóság ábrázolásának elhagyása vagy elnagyolása.

Absztrakt expresszionizmus: a 20. századi amerikai festészeti mozgalom, amely az érzelmek és az önkifejezés spontán ábrázolására koncentrál.

Achromatikus: a színek nélküli, monokróm ábrázolása a művészetben, gyakran fekete, fehér és szürke árnyalatokkal.

Akciófestészet: az absztrakt expresszionizmus egyik formája, amelyben a festék felhordása dinamikus és gyors mozdulatokkal történik, gyakran csepegtetéssel vagy fröcsköléssel.

Akkord: a zenei hangok együttese, amelyek egyidejűleg vagy egymás után szólnak, harmonikus viszonyban állva egymással.

Akril: gyorsan száradó, vízben oldható műanyag festék.

Akt: az emberi test meztelen ábrázolása a művészetben, gyakran az anatómiai pontosság és a test szépségének bemutatása céljából.

Akusztika: a hang terjedésének, visszaverődésének és elnyelődésének tanulmányozása épített környezetben, gyakran alkalmazva a koncerttermek vagy színházak tervezésében.

Akvarellek: festészeti technika, amely vízzel hígított, átlátszó festékeket használ.

Akvarellpapír: speciálisan készített, vastag, vízálló papír, amelyet az akvarellfestéshez használnak.

Al fresco: festészeti technika, amelyben a festék közvetlenül a nedves vakolatra kerül, így a színek beépülnek a falba.

Alapozó: a vászonra vagy más felületre felvitt réteg, amely előkészíti a festék felvitelét.

Albumművészet: a zenei albumok borítóképeinek és belső kialakításának művészete.

Aleatórikus zene: a zenei kompozíció olyan formája, amelyben a véletlen vagy az előadók döntéseinek részben átadott strukturális elemeket használnak.

Allegória: művészeti alkotásban rejtett, szimbolikus jelentések közvetítése általában erkölcsi, vallási vagy politikai témákkal kapcsolatban.

Alkalmazott grafika: grafikai tervezési technikák és eszközök alkalmazása a vizuális kommunikáció és a reklám céljából.

Alkalmazott művészet: a művészet és a tervezés gyakorlati alkalmazása a használati tárgyak, a bútorok, a textíliák és az építészet terén.

Alkalmi művészet: a művészeti alkotások olyan típusa, amelyek rövid ideig tartó eseményekhez vagy alkalmakhoz kapcsolódnak.

Alkotói jog: a művészek és szerzők jogainak védelme a műveik reprodukálásában, terjesztésében és bemutatásában.

All-over festészet: az absztrakt expresszionizmus egyik formája, amelyben a festmény teljes felületét beborítják szín- és formaelemek.

Allegretto: a zenei tempó egy fokozata, amely az “andante” és az “allegro” között van, gyorsabb az andanténál, de lassabb az allegroénál.

Allegro: gyors zenei tempó, ami általában vidám és energikus hangulatot eredményez.

Allegória: szimbolikus jelentést hordozó ábrázolás.

Alszegmens: művészeti alkotás része vagy eleme, amely önálló egységként is értelmezhető.

Altamira-barlang: őskori barlang Spanyolországban, amely híres a jégkorszaki festményeiről és a kőkorszaki művészet egyik fontos helyszínéről.

Altamirái barlangfestmények: a felső paleolitikum idején készült ősi barlangfestmények Spanyolországban.

Alternatív művészeti tér: a hagyományos galériák és múzeumok helyett művészek által létrehozott vagy üzemeltetett kiállítóhelyek.

Ambient zene: a háttérben hallgatható, hangulatot teremtő zenei stílus.

Amfiteátrum: ókori görög és római szabadtéri színház, amely kör alakú vagy félkör alakú nézőtérrel rendelkezik.

Amorf: formátlan, szabálytalan alakú, gyakran a természetben előforduló vagy absztrakt művészeti alkotásokra utal.

Anachronizmus: művészeti alkotásban a történelmi idők és események helytelen vagy összevont ábrázolása.

Analóg színek: olyan színek, amelyek egymás mellett helyezkednek el a színtáblán, és hasonló árnyalatúak.

Anamorfikus lencse: optikai eszköz, amely torzított képeket állít elő, amelyek csak egy bizonyos nézőpontból vagy a lencsén keresztül értelmezhetők.

Anamorfózis: torzított kép vagy ábrázolás, amely csak egy bizonyos nézőpontból vagy optikai eszközzel értelmezhető.

Anasztrófa: művészeti alkotásban a szavak, szótagok vagy betűk megfordítása vagy átrendezése.

Anatómia: az élőlények testének szerkezetét tanulmányozó tudományág, gyakran alkalmazzák a művészetben a test megfelelő ábrázolásához.

Anatómiai szobor: az emberi test anatómiai szerkezetét részletesen ábrázoló szobor, gyakran oktatási célból használják.

Andante: közepes tempó a zenében, ami általában nyugodt és kifejező hangulatot eredményez.

Andantino: a zenei tempó egy fokozata, amely valamivel gyorsabb az andanténál, de lassabb az allegrettonál.

Angolpark: tájépítészeti stílus, amely a természetes megjelenést és a szabadon kialakított növényzetet hangsúlyozza.

Angyalarcú: a művészetben az ártatlanság és tisztaság kifejezésére használt arckifejezés.

Animizmus: a természeti tárgyaknak és jelenségeknek tulajdonított szellemi vagy lelki tulajdonságok, gyakran megjelenik a művészetben, különösen az ősi és a őslakos kultúrákban.

Animáció: a rajzfilmkészítés folyamata, amelyben képek sorozatát mozgatják meg a látszólagos mozgás érdekében.

Animáció: a rajzolt vagy modellezett karakterek és tárgyak sorozatos képeinek mozgóképpé összeillesztése.

Annyira: művészeti alkotásban a hangsúly és a kontraszt kifejezése, amely a műnek erőteljes vizuális hatást kölcsönöz.

Antropomorfizmus: az állatok emberi tulajdonságokkal történő ábrázolása a művészetben.

Antikvitás: ókori művészet, építészet és kultúra, gyakran a klasszikus görög és római civilizációra utal.

Antirealizmus: a művészetben a valóság ábrázolásának elutasítása vagy meghaladása a fantázia, az absztrakció és a szubjektív érzések hangsúlyozása révén.

Antropomorfizmus: emberi jellemzők vagy tulajdonságok tulajdonítása nem emberi lényeknek vagy tárgyaknak.

Anzikszizmus: festészeti stílus, amely az anekdotikus történetmesélésre és a részletes, realizmusra összpontosít.

Aperspektív ábrázolás: az ábrázolás egy formája, amelyben nincs egyértelmű vagy következetes perspektíva.

Apokalipszis: a világ végét vagy a végső ítéletet ábrázoló művészi téma, gyakran vallási kontextusban.

Apolló: az ókori görög mitológia Napisten, a művészet és a költészet patrónusa.

Apoteózis: az isteni állapotba emelkedés ábrázolása, gyakran a művészetben az emberi alak idealizálása.

Applikáció: anyagok, mint például szövet, papír vagy fém részletek hozzáadása egy művészeti műhöz.

Aquarelle: az akvarellfestés technikája, amely vízben oldódó festékekkel készül nedves papírra.

Arabeszk: művészeti díszítőelem, amely összetett, stilizált növényi és geometriai mintákat ábrázol, gyakran az iszlám művészetben található.

Aranylemez: vékony aranyréteg, amelyet műalkotásokon, szobrokon, bútorokon és épületeken alkalmaznak díszítő céllal.

Aranymetszés: matematikai arány, amelyet a természetben és a művészetben egyaránt megtalálnak, és esztétikailag kielégítőnek tartanak.

Aranyozás: műalkotás, szobor, bútor vagy épület felületének aranylemez vagy aranyfesték segítségével történő díszítése.

Aranyráma: képkeret, amely aranyozott vagy aranylemezzel bevont faanyagból készül.

Arcadia: ideális, békés vidéki táj ábrázolása a művészetben, gyakran a mitikus múlt romantikus képét közvetítve.

Architektúra: épületek és más szerkezetek tervezése és megvalósítása.

Archív fotópapír: speciálisan készített, fény- és korrozóálló fotópapír, amelyet a fényképek hosszú távú megőrzésére és bemutatására használnak.

Archív nyomat: műalkotás vagy dokumentum másolata, amelyet speciális, hosszú élettartamú anyagokból készítettek, és amely ellenáll a halványulásnak és a károsodásnak.

Archív tinta: a dokumentumok és műalkotások írásához használt tinta, amely hosszú távon is ellenáll a halványulásnak és a károsodásnak.

Arckép: személy vagy állat arcának ábrázolása.

Armatura: a szobrászatban egy belső, merev váz vagy szerkezet, amely a szobor alakját és stabilitását biztosítja.

Ars Poetica: a költészet művészete és elmélete, amely általában a költői eszmények és stílusok kérdéseivel foglalkozik.

Art Deco: a 20. század elejének egyik jelentős művészeti és design stílusa, amely a geometriai formákat, a szimmetriát és a luxus anyagokat hangsúlyozza.

Art Nouveau: a 19. század végén és a 20. század elején kialakult művészeti és design stílus, amely a természetes formákat és vonalakat, valamint a lebegő és ívelt alakzatokat hangsúlyozza.

Art brut: a nem képzett művészek által készített nyers, őszinte művészet, amely nem követi a hagyományos művészeti szabályokat és elveket.

Art deco: a 20. század eleji művészeti és dizájnstílus, amely geometrikus formákra és luxus anyagokra épül.

Art nouveau: a 19. és 20. század fordulójának művészeti és dizájnstílusa, amely az organikus formákra és a természet ihlette mintákra összpontosít.

Arte povera: olasz művészeti mozgalom, amely szegényes, hétköznapi anyagokat használt a művek létrehozására.

Aszimmetria: a művészeti kompozícióban való egyensúly megteremtése anélkül, hogy a kép tükörképe lenne.

Aszimmetria: művészeti alkotás egyensúlyának vagy összetételének elrendezése úgy, hogy a részek nem azonosak vagy nem tükröződnek egymáshoz képest.

Aszketikus: a művészetben az egyszerűségre, a visszafogottságra és a lényegre törő ábrázolásra utal.

Asztalfestmény: kis méretű, általában vallási témájú festmény, amelyet oltárra vagy asztalra helyeztek.

Asztali festmény: kis méretű festmény, amelyet általában asztalon vagy polcon állítanak ki.

Asztrofotográfia: az égitestek és a csillagászati jelenségek fotózása.

Asztrális művészet: a természetfölötti vagy spirituális témájú művészet, amely gyakran a csillagokra, a bolygókra és az univerzumra összpontosít.

Atmoszféra: művészeti alkotás hangulatának vagy érzetének általános jellemzői.

Atmoszférikus perspektíva: a távolság érzetének ábrázolása a művészetben úgy, hogy a távoli objektumok halványabbak és kevésbé részletezettek, mint a közeli objektumok.

Atrium: az ókori római házak központi udvara, amely gyakran díszes padlóburkolattal és körülötte oszlopokkal rendelkezett.

Attitűd: a testtartás vagy mozdulat ábrázolása, amely egy karakter érzelmét vagy személyiségét fejezi ki.

Audiovizuális művészet: a hang és a kép egyidejű használata a művészetben, gyakran multimédiás előadások vagy installációk formájában.

Ausztrál őslakos művészet: az ausztrál őslakosok által létrehozott művészet, amely gyakran szimbolikus motívumokat és természeti témákat ábrázol.

Automatizmus: a tudatos gondolat és tervezés nélküli művészet, amely az ösztönös, spontán kifejezésre összpontosít.

Autonóm művészet: a műalkotásokra vonatkozó elképzelés, amely szerint a művészetnek önmagában értékelhetőnek és értelmezhetőnek kell lennie, függetlenül a társadalmi vagy politikai kontextustól.

Autonóm művészet: olyan művészeti alkotások, amelyek önmagukban értelmezhetők és élvezhetők, anélkül, hogy más művekre vagy kontextusra utalnának.

Autotipográfia: a művészetben használt nyomtatási technika, amely a festék vagy tinta közvetlen felvitelével készült képeket használja.

Avangárd: azok a művészek vagy műalkotások, amelyek újító vagy radikális eszméket képviselnek és előremutatnak.

Avatárgenerátor: szoftver vagy alkalmazás, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy személyre szabott avatárokat hozzanak létre.

Axiális projektáció: művészeti technika, amely az objektumok elhelyezkedését egy központi tengely mentén mutatja.

Azonosító: művészeti alkotás egyedi jelölése, amely lehetővé teszi annak azonosítását és nyomon követését.

Azonosítókód: művészeti alkotás egyedi azonosítója, amely lehetővé teszi annak nyomon követését és katalogizálását.

Azteca művészet: az ókori mexikói Azték civilizáció művészete, amely gyakran szimbolikus motívumokat és díszes formákat ábrázol.

Azulejo: a portugál és spanyol építészetben használt festett kerámialapok, amelyek díszítő elemként szolgálnak.

Művészeti kifejezések “Á” betűvel

Ábrázoló művészet: olyan művészeti stílus, amely a valósághű ábrázolásra törekszik, a természetes formák, színek és részletek hűséges bemutatásával.

Álarc: a művészetben és a színházban használt tárgy, amely az arcot, vagy annak egy részét, eltakarja vagy megváltoztatja, gyakran a szerep-, az identitás- vagy a hangulatváltás céljából.

Állvány: művészeti eszköz, amelyet a festők és a szobrászok használnak a munkadarabjuk, például a vászon vagy a szobor, megtartására és rögzítésére, miközben dolgoznak rajta.

Árkád: sor oszlop által támogatott építészeti elem, amely általában folyosók, galériák vagy épületek homlokzatán található.

Árnyalat: szín változata, amely a szín eredeti tónusának sötétítésével jön létre.

Árnyék: a fény hiánya vagy csökkenése egy területen, amelyet egy másik tárgy takar el. A művészetben az árnyékok segítenek a tér és a mélység érzetének létrehozásában.

Árnyékfestés: festészeti technika, amely a színek árnyalatainak használatával jeleníti meg a fény és árnyék viszonyát.

Átfedés: művészeti technika, amelyben két vagy több elem, mint például vonalak, formák vagy színek, részben vagy teljesen egymásra helyezkednek, gyakran a tér, a mélység és a viszony érzetének létrehozására.

Átlós: vonal, amely egy téglalap vagy négyzet két nem szomszédos csücskét köti össze. A művészetben az átlós vonalak dinamikus hatást keltenek és irányítják a néző tekintetét.

Áttetsző: olyan anyagok vagy felületek, amelyeken a fény áthalad, de nem láthatók rajtuk a részletek. A művészetben az áttetsző anyagokat, például a vízfestéket vagy az üvegfestést, gyakran használják a színek és a fény árnyalatainak létrehozására.

Művészeti kifejezések “B” betűvel

Babafigura: kisméretű, emberi alakot ábrázoló szobor vagy játék, amely gyakran a népművészetben és a népi kultúrában található.

Babiloni művészet: az ókori Mezopotámia Babilon városában kialakult művészeti stílus, amely jellegzetes építészeti és díszítő motívumokat használ.

Bachanália: a római mitológiában a Dionüszoszhoz (Bacchus) köthető ünnepek és mulatságok, amelyek gyakran a művészetben, különösképpen a festészetben ábrázolták.

Bajor művészet: a németországi Bajorország régiójában kialakult művészeti stílus, amely jellegzetes építészeti és képzőművészeti formákat és motívumokat használ.

Balanszírozás: a súly, a tér és a forma egyensúlyának elérése egy művészeti alkotásban.

Ballada: rövid, történetet mesélő vers, amely gyakran zenei kísérettel előadva válik népszerűvé.

Ballett: a tánc és a zene összefonódása egy előadói művészeti formában, amely drámai vagy lírai történeteket mesél el a mozgás nyelvén.

Barokk: a 17. századi Európában kialakult művészeti stílus, amely jellegzetes díszítőelemeket, gazdag színeket és formákat, valamint erőteljes érzelmeket és drámai hatásokat használ.

Belső tér: a művészetben egy alkotás belső térének ábrázolása vagy érzékeltetése.

Benyomás: festmény vagy grafika másolatának elkészítése egy eredeti mű alapján, általában nyomtatási technikák segítségével.

Beszélő fej: portré vagy szobor, amely egy emberi arcot ábrázol, és amelynek célja a személy jellemének és érzéseinek kifejezése.

Beugró: épület falának mélyedése vagy nyílása, amely gyakran díszítő céllal vagy szobrok, freskók és reliefek elhelyezésére szolgál.

Biennále: képzőművészeti kiállítás, amely rendszerint kétévente kerül megrendezésre, és jelentős nemzetközi művészeket vonultat fel.

Bizánci művészet: az ókori Bizánci Birodalom művészete, amely jellegzetes ikonokat, freskókat és mozaikokat tartalmaz, valamint egyedülálló építészeti stílusokat.

Blattgold: az aranyozás technikája, amely vékony aranylapokat használ a műalkotások, szobrok és épületek díszítésére.

Bokréta: a művészetben egy virágokból és/vagy gyümölcsökből álló csoport ábrázolása, amely gyakran díszítő céllal használt.

Bronzöntés: a szobrászatban egy technika, amely folyékony bronzot önt egy formába, hogy szilárd szobrokat hozzon létre.

Brüsszeli kárpit: 15-17. századi, gazdagon díszített szőttes, amely az európai arisztokrácia és a papok körében volt népszerű.

Burleszk: humoros és gyakran szatirikus előadói művészeti forma, amely paródia, tánc és zenei elemeket kombinál.

Busta: szobor, amely egy emberi alak felső testét és fejét ábrázolja, gyakran portréként.

Bázis: szobor vagy épület alsó része, amely általában szilárd és stabil alapot biztosít.

Bűvészposzter: a 19. és 20. században népszerű plakátok, amelyek bűvészek és illuzionisták előadásait hirdették.

Bűvésztrükk: előadói művészeti forma, amelyben a bűvész csalásokat és megtévesztő technikákat használ a közönség elkápráztatására.

Művészeti kifejezések “C” betűvel

Cachet: művész vagy művészeti alkotás hírneve, amely a művészeti közönség és a kritikusok elismerésén alapul.

Cadence: a zenei szerkezet egy része, amely egy dallam vagy harmónia lezárást vagy pihenőpontot jelent.

Calotype: 19. századi fényképészeti eljárás, amely az első negatív-pozitív fényképészeti folyamatok közé tartozik, és amely lehetővé tette a képek többszörözését.

Camouflage: a művészetben és a grafikai tervezésben olyan minták és színek használata, amelyek az objektumokat a környezettel összhangba hozzák vagy eltűntetik.

Campus Art: egyetemi vagy főiskolai épületeken található művészeti alkotások, amelyek az oktatási intézmények kulturális és művészeti életét tükrözik.

Capriccio: festészeti vagy grafikai műfaj, amely képzeletbeli tájakat, épületeket és jeleneteket ábrázol, gyakran humorral és szatírával vegyítve.

Caravaggizmus: a 17. századi művészetben Caravaggio művészetének hatása, amely az erős fény-árnyék kontrasztokat és a valóságos érzelmeket hangsúlyozza.

Caricature: a művészetben és a grafikai tervezésben olyan rajzok és illusztrációk, amelyek a karakterek vagy személyek arcvonásait és jellemzőit eltúlozzák a humor és a szatíra érdekében.

Carte-de-visite: a 19. században népszerű kis méretű portréfotók, amelyeket általában üdvözlőkártyaként használtak.

Cartography: a térképkészítés művészete és tudománya, amely magában foglalja a térképek és térképi ábrázolások tervezését és rajzolásét.

Cartoon: a művészetben és a grafikai tervezésben olyan rajzok és illusztrációk, amelyek humoros jeleneteket, karaktereket és helyzeteket ábrázolnak.

Cast: a szobrászatban egy műalkotás másolata, amelyet a minta gipsz- vagy más anyagú formába öntésével készítenek.

Catalogue Raisonné: művész alkotásainak teljes és részletes katalógusa, amely általában az alkotások címeit, méreteit, dátumait és egyéb információkat tartalmaz.

Centrális kompozíció: művészeti alkotásban a középre helyezett elemek és motívumok elrendezése, amely az egyensúlyt és a szimmetriát hangsúlyozza.

Ceruzarajz: ceruzával készült képi ábrázolás, amely gyakran finom vonalakat és részleteket használ, valamint árnyékolást a tér és a formák érzékeltetésére.

Cédrus: fafajta, amelyet a képzőművészetben és a bútorok készítésében gyakran használnak, mivel ellenálló és könnyen megmunkálható.

Chiaroscuro: festészeti technika, amely az erős fény-árnyék kontrasztokat használja a műalkotások térbeli mélységének és érzelmének fokozására.

Cinkográfia: grafikai eljárás, amely cinklemezre készült metszeteket vagy radírozásokat használ a képek nyomtatásához.

Collage: művészeti technika, amelyben különböző anyagokat, mint például papírt, szövetet vagy fotókat ragasztanak egy alapra a különböző textúrák és vizuális hatások létrehozása érdekében.

Color field festészet: absztrakt festészeti stílus, amely nagy, egységes színmezőkkel dolgozik, hangsúlyozva a szín és a forma összefüggéseit.

Commedia dell’arte: 16-18. századi olasz előadói művészeti forma, amely az improvizációra, a maszkokra és a jellegzetes karakterekre épült.

Conceptual (konceptális) art: művészeti irányzat, amely a műalkotások ötletére és jelentésére összpontosít, gyakran a hagyományos anyagok és technikák elhagyásával.

Conté: színes vagy fekete rajzanyag, amelyet a rajzok és a pastellfestmények készítésére használnak, és amely finom, lágy vonalakat és árnyékokat eredményez.

Cukrászat: a cukrászat művészete és mestersége, amely a sütemények, torták és más édességek készítésére és díszítésére összpontosít.

Művészeti kifejezések “CS” betűvel

Csarnok: nagy, tágas belső tér, amelyet gyakran művészeti galériákban, múzeumokban és intézményekben használnak kiállítások, előadások és rendezvények számára.

Csatlakozás: a művészeti alkotásokban az egyes elemek összekapcsolása, összeillesztése vagy rögzítése egymáshoz, például a szobrok részeinek összeillesztése vagy a festmények rétegeinek összefogása.

Csendélet: művészeti műfaj, amely tárgyak, gyümölcsök, virágok vagy más mozdulatlan objektumok ábrázolására összpontosít, gyakran díszítő és szimbolikus céllal.

Csigavonal: spirális vonal, amelyet a művészetben és a designban gyakran használnak mintázatok, díszítő elemek és kompozíciós eszközként.

Csillogás: a fény visszaverődése a fémes vagy üveg felületekről, amelyet a művészek gyakran használnak a drágakövek, fémtárgyak és más fényvisszaverő felületek ábrázolására.

Csillár: díszes, függő szerkezet, amelyet mennyezetekről akasztanak le, és amelyben általában égők vagy gyertyák találhatók; a művészetben és a designban gyakran szerepel mint díszítő elem.

Csipesz: eszköz, amelyet a művészek és kézművesek használnak a tárgyak megragadására, rögzítésére és mozgatására.

Csipke: finom, díszes textil, amelyet kézi vagy gépi technikákkal készítenek, és amelyet művészeti alkotásokban, ruházatban és dekorációban használnak.

Csonkítás: a művészetben és a szobrászatban egy technika, amelyben egy figura vagy tárgy hiányos vagy sérült részeit ábrázolják, gyakran a valóság vagy a történelem megjelenítése céljából.

Csontváz: a művészetben gyakran használt anatómiai elem, amely az emberi vagy állati test szerkezetét ábrázolja, és segít a művészeknek jobban megérteni a mozgást és a test arányait.

Csúcsdísz: építészeti elem, amelyet épületek és szerkezetek csúcsán helyeznek el díszítő és hangsúlyozó céllal.

Csúcsidő: a művészek karrierjének vagy művészeti stílusoknak az időszaka, amikor a legnagyobb sikereket és elismeréseket érik el.

Művészeti kifejezések “D” betűvel

Dadaizmus: a 20. század elején kialakult avantgárd művészeti mozgalom, amely az abszurditást és a véletlenszerűséget hangsúlyozza a művészetben.

TIPP:   Reklámművészet, Stílus, Inspirációk

Daguerrotípia: 19. századi fényképészeti eljárás, amely fényérzékeny, ezüstözött rézlemezekre rögzített képeket hozott létre.

Decalcomania: művészeti technika, amelyben festék vagy más anyag nyomokat hagynak egy felületen, gyakran szimmetrikus minták és textúrák létrehozására.

Dekalógia: tízparancsolat, amelyet a bibliai Mózes kapott Isten képében, és amely a zsidó és keresztény etika alapjait képezi.

Dekonstrukció: a művészetben és irodalomban egy elmélet és technika, amely a szerkezetek, jelentések és elképzelések elemzését és bontását célozza.

Dekonstruktívizmus: építészeti irányzat, amely a szerkezetek szétszerelésével és újra összerakásával kísérletezik, a hagyományos formák és elrendezések elutasításával.

Dekoratív művészet: a művészet olyan ágazata, amely hangsúlyt fektet a díszítésre, formára és esztétikára, többek között kerámia, textil és bútorgyártás terén.

Dekoráció: a művészetben és a dizájnban az elemek, minták és díszítések hozzáadása egy műalkotáshoz vagy tárgyhoz esztétikai és szimbolikus céllal.

Dekoráció: a művészeti alkotásokban használt díszítő elemek, amelyek esztétikai értéket és vonzerőt adnak a műveknek.

Derű: a művészetben a vidámság, könnyedség és jókedv kifejezése, amelyet színek, formák és kompozíciók segítségével érnek el.

Deszignálás: a művészeti alkotásokban a fontos elemek és részletek kiemelése, amelyek segítenek a nézőknek a mű értelmezésében és megértésében.

Detalizmus: a művészetben a részletek, finomságok és aprólékos munka iránti elkötelezettség.

Diadém: díszes, gyakran drágakövekkel díszített fejdísz, amelyet a művészetben és a divatban gyakran ábrázolnak.

Diakritikus: a betűk fölé vagy alá helyezett jel, amely a hang kiejtését módosítja; a tipográfiában és a grafikus tervezésben fontos szerepet játszik.

Diapositív: átlátszó kép, amelyet fényképezőgépekkel készítenek, és amelyet vetítők segítségével lehet megjeleníteni; a művészetben és a fotográfiában használt technika.

Dioráma: háromdimenziós modell vagy jelenet, amely tárgyakat, figurákat és háttereket használ a történetmesélés és az ábrázolás céljából.

Diptych: kétrészes műalkotás, amely két összekapcsolt panelből áll, gyakran festmények vagy domborművek formájában, és amelyet gyakran vallási vagy emlékezetőrző célokra használnak.

Direktóri: művészeti és divatstílus, amely a francia forradalom után (1795-1799) alakult ki, és amely az egyszerűséget és a funkcionalitást hangsúlyozta.

Direktórium: 18. századi francia stílus, amely az építészetben, a bútorokban és a dekorációban uralkodott, és amely az egyszerűségre, a szimmetriára és a klasszikus motívumokra összpontosított.

Disegno: az olasz reneszánsz művészetben a rajz és a tervezés fontosságát hangsúlyozó koncepció, amely a műalkotások alapjául szolgáló alapvető ötleteket és szerkezeteket érti.

Diszharmonikus: a művészetben olyan elemek, amelyek ellentmondanak vagy zavarják egymást, és ezáltal feszültséget, zavart vagy konfliktust teremtenek a kompozícióban.

Divatillusztráció: a divatiparban használt művészi ábrázolások, amelyek a ruhák, kiegészítők és divattervezők elképzeléseit mutatják be.

Dodekaéder: geometriai forma, amely 12 egyenlő méretű és alakú ötszögből áll, és amely a művészetben és az építészetben gyakran szimbolikus jelentéssel bír.

Dokumentarista fotográfia: a fotográfia egy ágazata, amely a valóság és az élet dokumentálására összpontosít, és amelyben a fényképész a történetmesélésre és a társadalmi kérdésekre koncentrál.

Dolmen: az őskori művészetben és építészetben használt nagy, sírkőből készült szerkezet, amelyet hatalmas, lapos kövek fednek.

Dombormű: a művészetben egy olyan technika, amelyben a kép vagy a mintázat kiemelkedik a felületről; a szobrászatban és a festészetben egyaránt használt módszer.

Donáció: a művészetben és a kultúrában a pénzügyi vagy anyagi támogatás, amelyet magánszemélyek, vállalatok vagy intézmények nyújtanak művészeti projektek, intézmények és alkotók számára.

Doodeling: laza és spontán rajzolási technika, amely gyakran az elmélkedés, a stresszcsökkentés és a kreatív kifejezés eszköze.

Dorikus rend: az ókori görög építészet egyik három oszloprendje, amely egyszerű, masszív oszlopokat és dór stílusú elemeket használ.

Drypoint: grafikai technika, amelyben a kép közvetlenül egy fémlemezre van karcolva, és amely finom vonalakat és árnyékokat eredményez a nyomtatott képeken.

Duotone: nyomtatási technika, amely két színt használ a képek árnyalatainak és kontrasztjának fokozására.

Dédalos: az ókori görög mitológiában szereplő legendás építész és szobrász, aki a krétai labirintust tervezte.

Délutáni fény: a naplementéhez közeledve megváltozó fényviszonyok, amelyeket a művészek gyakran használnak a hangulat és a légkör megteremtésére.

Düreresque: Albrecht Dürer művészetére és stílusára utaló jelző, amely a részletességet, az anatómiai pontosságot és a kompozíciót értékesíti.

Dürerizmus: a 16. századi német művész, Albrecht Dürer művészetének hatása és stílusa, amely az anatómiai pontosságra, a részletgazdagságra és a klasszikus motívumokra összpontosít.

Művészeti kifejezések “E” betűvel

Easel: állvány, amelyre a művész festményeit vagy más műalkotásait helyezik dolgozás közben, lehetővé téve a kényelmes és stabil munkavégzést.

Eclecticism: művészeti stílus vagy irányzat, amely különböző stílusok, technikák és motívumok keverékét használja, gyakran új és eredeti alkotások létrehozása érdekében.

Egyiptomi stílus: az ókori Egyiptom művészetére és építészetére jellemző motívumok, formák és technikák használata a művészetben és a dizájnban.

Ekphrasis: művészeti alkotás leírása vagy értelmezése szavakkal, gyakran a képzelet és a költészet eszközeivel.

El Greco: 16. századi spanyol festő, aki a manierizmus stílusában dolgozott, és aki az expresszív formákat, a színeket és a vallási témákat hangsúlyozta.

Elefántcsontfaragás: az elefántcsont megmunkálása és díszítése különböző tárgyak, mint például szobrok, domborművek és ékszerek készítéséhez.

Előkészítő rajz: művész által készített kezdeti vázlat vagy tervezet, amely a műalkotás ötleteinek és szerkezetének kidolgozására szolgál.

Embléma: jelképes kép vagy motívum, amely egy szervezet, csoport vagy eszme azonosságát és értékeit képviseli.

Encaustic: festészeti technika, amelyben pigmenteket olvasztanak meleg viaszba, majd a keveréket a felületre kenik, a színek és a textúrák megőrzésére.

Entablature: az ókori görög és római építészetben egy oszlopcsarnok felső része, amely az oszlopok tetején nyugszik, és amely architrávból, frízből és kornyízből áll.

Environmental art: művészeti irányzat, amely a természetben és a környezetben található anyagokat, formákat és jelenségeket használja a műalkotások létrehozására és bemutatására, gyakran a környezetvédelem és a fenntarthatóság kérdéseinek felvetésére.

Ermitázs: magányos hely, gyakran egy természeti környezetben, ahol a szerzetesek vagy más vallási személyek imádkoznak, elmélkednek és élnek.

Eszpresszionizmus: 20. századi művészeti irányzat, amely az érzelmek, a hangulatok és a pszichológiai hatások ábrázolására összpontosít, gyakran a formák és a színek torzításával.

Etching: grafikai technika, amelyben egy fémlemez savval maratott, hogy képeket hozzon létre, amelyek finom vonalakat, árnyékokat és textúrákat eredményeznek a nyomtatott képeken.

Etruszk művészet: az ókori Etruria (közép-olaszországi régió) művészete és építészete, amely a 9-2. századig virágzott Kr. e., és amely a görög, római és helyi hatások keverékét mutatja.

Ex libris: könyv tulajdonosának nevével és gyakran jelképes motívumokkal ellátott pecsét vagy nyomat, amely a könyv borítójába vagy belső lapjára van ragasztva.

Ex-voto: vallási ajándék vagy felajánlás, amelyet egy személy vagy csoport ad Istennek vagy egy szentnek, gyakran hálából vagy fogadalmi célból.

Művészeti kifejezések “É” betűvel

Écorché: a művészetben és a szobrászatban egy figura ábrázolása, amelyben a bőr eltávolításával a test izomzata és anatómiája láthatóvá válik.

Édesvízi gyöngy: természetben előforduló gyöngy, amelyet édesvízi kagylók termelnek, és amelyet gyakran ékszerekben és díszítőelemként használnak.

Égbolt: Az ég ábrázolása a festményeken és más vizuális művészetekben, ami gyakran nagy szerepet játszik a tájképekben és a történeti jelenetekben.

Éjfél: Az éjszaka közepi időpont, amelyet gyakran használnak a művészetben és a költészetben a titokzatosság, a csend és az elgondolkodás kifejezésére.

Éjszakai fény: A művészetben az esti vagy éjszakai fényviszonyok ábrázolása, amelyek gyakran eltérő hangulatot, színeket és textúrákat eredményeznek a nappali fényhez képest.

Ékszer: Az ékszertervezés és -készítés a kézműves művészet egyik ágazata, amely drágakövekkel, fémekkel és egyéb anyagokkal dolgozik a díszítő és szimbolikus tárgyak létrehozására.

Élethűség: A művészetben a valósághű ábrázolásra törekvés, amely a tárgyak, alakok és jelenetek pontos, részletes és hiteles megjelenítését jelenti.

Életkép: művészeti műfaj, amely az élet hétköznapi jeleneteit és tárgyait ábrázolja, gyakran csendéletként vagy enteriőrként ismert.

Életnagyság: A művészetben egy szobor, festmény vagy más alkotás mérete, amely megegyezik a valóságban lévő tárgy vagy figura méretével.

Élmény: A művészetben a befogadó által tapasztalt érzelmek, gondolatok és benyomások összessége, amely egy műalkotás hatására jön létre.

Építészeti stílus: az építészetben alkalmazott formák, elemek és elrendezések egy jellemző kombinációja, amely egy adott korszakot, helyet vagy kultúrát tükröz.

Épület: építészeti alkotás, amelynek célja az emberek és a tevékenységek elhelyezése, védelme és komfortjának biztosítása, valamint a környezettel és a társadalommal való interakció.

Művészeti kifejezések “F” betűvel

Fabergé tojás: az orosz ékszerész Peter Carl Fabergé által készített díszes, drágakövekkel és arannyal borított tojások, amelyek a cári család számára készültek húsvéti ajándékokként.

Fauvism: 20. századi művészeti irányzat, amely a színek erős, tiszta és nem-naturalisztikus használatára összpontosít, gyakran az érzelmek és a kifejezés érdekében.

Festészet: a művészet egyik ága, amely festékek és ecsetek használatával képeket és kompozíciókat hoz létre különböző felületeken, mint például vászon, papír vagy fal.

Filigrán: díszítő technika, amely finom arany vagy ezüst drótokat használ a minták és motívumok létrehozására ékszereken, bútorokon és más tárgyakon.

Fin de siècle: a 19. század végén és a 20. század elején uralkodó művészeti, irodalmi és kulturális stílus, amely a dekadenciára, a szimbolizmusra és a társadalmi változásokra összpontosított.

Flitter: apró, fényes darabkák vagy csíkok, amelyeket díszítésre használnak, gyakran ruhák, ékszerek és kézműves alkotások esetében.

Fotogram: fényképészeti kép, amelyet úgy készítenek, hogy tárgyakat helyeznek egy fényérzékeny anyagra, majd megvilágítják őket, létrehozva az árnyékuk negatív képét.

Fotorealizmus: festészeti stílus, amely a fotográfiai pontosságra és részletességre törekszik, gyakran a tárgyak és a jelenetek valósághű és részletes ábrázolásával.

Freskó: festészeti technika, amelyben a festék közvetlenül nedves mészvakolatra kerül, ami a színek tartós és élethű rögzítését eredményezi.

Futurizmus: 20. századi művészeti és irodalmi mozgalom, amely a technológia, a sebesség és a társadalmi változások ünneplésére összpontosít, a hagyományos formák és értékek elutasításával.

Művészeti kifejezések “G” betűvel

Gargoyle: a középkori gótikus építészetben gyakran használt vízköpő figura, amely ijesztő és groteszk lényeket ábrázol, gyakran szimbolikus vagy védő jelentéssel.

Gazdálkodás: a művészetben és a szobrászatban egy technika, amelyben egy figura vagy tárgy hiányos vagy sérült részeit ábrázolják, gyakran a valóság vagy a történelem megjelenítése céljából.

Gesamtkunstwerk: olyan műalkotás, amely több művészeti forma és médium összehangolásával jön létre, a teljes élmény érdekében. A fogalom gyakran Richard Wagner zenés drámáira vonatkozik, amelyben a zene, a szöveg, a díszlet és a jelmez egyesül.

Giorgionesque: Giorgione, a velencei reneszánsz festő művészetére és stílusára utaló jelző, amely a líraiságot, a finom atmoszférát és a titokzatos témákat értékesíti.

Glaze: átlátszó vagy áttetsző festékréteg, amelyet egy festményen alkalmaznak, hogy mélységet, fényt és színt adjanak a képhez, vagy megváltoztassák a kép hangulatát és jellegét.

Gobelins: francia kéziszőnyegek, amelyeket a 17. századtól kezdődően a Gobelins manufaktúrában készítettek, és amelyeket a finom anyagok, a részletgazdagság és a gazdag színek jellemeznek.

Gótikus: a középkori Európában kialakult művészeti és építészeti stílus, amely a 12. századtól a 16. századig virágzott, és amely a csúcsíves boltívekre, a színes üvegablakokra és a díszített szobrokra összpontosított.

Graffiti: falakra, épületekre és más felületekre festett vagy rajzolt képek, szövegek és motívumok, gyakran illegálisan vagy engedély nélkül készülnek.

Grafika: a művészet egyik ága, amely a nyomtatott képek létrehozásával és reprodukálásával foglalkozik, beleértve a metszetet, a litográfiát és a szitanyomást.

Grisaille: festészeti technika, amelyben egy képet csak árnyalatokban és szürke árnyalatokban festenek, gyakran a térhatás és a mélység érzetének létrehozására.

Groteszk: a művészetben és a dekorációban használt stilizált és fantáziadús motívumok, amelyek gyakran bizarr, torz vagy ijesztő alakokat ábrázolnak.

Guilloche: díszítő minta, amely geometrikus és ismétlődő motívumokat, például összefonódó vonalakat és spirálokat használ, gyakran ékszerek, érmék és épületek díszítésére.

Művészeti kifejezések “GY” betűvel

Gyakorlati művészet: olyan művészeti alkotások és tevékenységek, amelyek hangsúlyt fektetnek a kézműves technikákra és a használati tárgyak előállítására, például kerámia, textil, bútorgyártás és ékszerkészítés.

Gyakorló művész: olyan művész, aki aktívan részt vesz a művészet gyakorlásában és fejlesztésében, legyen az festészet, szobrászat, fotográfia vagy egyéb művészeti forma.

Gyanta: természetes vagy szintetikus anyag, amelyet festékek, bevonatok és szobrászati alkotások előállítására használnak.

Gyantaöntés: szobrászati technika, amelyben a gyantaanyagot öntőformába öntik, hogy a kívánt forma és struktúra létrejöjjön.

Gyapjúszőnyeg: kézműves technika, amelyben a gyapjúszálakat szőttes formába rendezik és összefonják vagy összesodorják.

Gyarmati művészet: a gyarmatosítás korában készült művészeti alkotások, amelyek gyakran a gyarmatosító és a gyarmat közötti kulturális kapcsolatokat tükrözik.

Gyermekirodalom illusztráció: a gyermekkönyvekben található művészeti illusztrációk, amelyek a történeteket és a karaktereket színes, vonzó és érthető módon jelenítik meg a fiatal olvasók számára.

Gyermekrajz: a gyerekek által készített rajzok és festmények, amelyek gyakran naiv stílusban készülnek.

Gyertyafestés: technika, amelyben a viasz alapú festékanyagot gyertyák díszítésére használják.

Gyertyaolvasztás: technika, amelyben a gyertyákat felolvasztják és újrahasznosítják, hogy új művészeti alkotásokat hozzanak létre, például díszes gyertyákat, szobrokat vagy installációkat.

Gyorsfestés: művészeti technika, amelyben a művész gyorsan dolgozik, hogy rövid idő alatt készítse el a festményt, gyakran a lendület és az energikusság érzetének közvetítése céljából.

Gyorstollrajz: laza, gyors rajz, amelyet a művész az alapötlet vagy a megfigyelés rögzítésére készít.

Gyászművészet: a gyászolás, a veszteség és az emlékezés témáját feldolgozó művészeti alkotások.

Gyökérgrafika: művészeti technika, amelyben a növényi gyökerekkel készült mintákat alkalmazzák grafikai vagy szobrászati alkotásokban.

Gyöngyfestés: festészeti technika, amelyben apró, gyöngyszerű festékcseppekkel hoznak létre mintákat, textúrákat és árnyalatokat, gyakran a részletesség és a finomság érdekében.

Gyöngyverés: kézműves technika, amelyben apró gyöngyöket fűznek össze, hogy díszítő és használati tárgyakat hozzanak létre.

Gyűjtemény: a művészeti alkotások csoportja, amelyek egy személy vagy intézmény tulajdonában vannak.

Gyűrött papír művészet: technika, amelyben a papírt gyűrni, hajtogatni és összenyomni használják, hogy különféle textúrákat és formákat hozzanak létre művészeti alkotásokban.

Gyűrűsfestés: festészeti technika, amelyben a festéket gyűrűk vagy koncentrikus körök formájában alkalmazzák a vászonra vagy más alapra.

Művészeti kifejezések “H” betűvel

Habsburg-barokk: A Habsburg birodalomhoz kapcsolódó, 17-18. századi barokk művészeti stílus, amely az osztrák, a cseh és a magyar területeken terjedt el.

Hagyomány: A művészetben és a kultúrában olyan gyakorlatok, eszmék és technikák öröklődése, amelyek generációról generációra továbbadódnak.

Hajómodell: hajó vagy más vízi jármű kicsinyített másolata, amelyet művészi, oktatási vagy történelmi célokra készítenek, gyakran a valósághű részletek és a precíz kidolgozás jellemzi.

Hangfestés: A zene és a vizuális művészetek összekapcsolása, amelyben a hangokat és a zenét képek, színek és formák ábrázolásával jelenítik meg.

Hanginstalláció: művészeti alkotás, amely a hangot és a térbeli elrendezést használja érzelmek, gondolatok és benyomások keltésére.

Hangszobrászat: A művészetben egy alkotás, amely a hangokat, a rezgéseket és a térbeli elrendezést használja, gyakran interaktív és dinamikus módon.

Hangulat: A művészetben egy érzés, atmoszféra vagy légkör megteremtése, amely befolyásolja a néző érzelmét és benyomását.

Happening: előre megtervezett vagy spontán előadás vagy esemény, amelyben a művészek, a közönség és a környezet interakcióba lépnek, gyakran a szokatlan, meglepő vagy provokatív hatások érdekében.

Harangjáték: zenei hangszer, amely főleg harangokból áll, és amelyet gyakran templomokban, városházákon és más középületekben található meg.

Harisnya: A textilművészetben egy rugalmas, finom szövet, amelyet gyakran használnak ruhák, díszítések és egyéb alkalmazások készítésére.

Harlekin: bohóc vagy pantomim figura, amely a commedia dell’arte és a karneválokban jelenik meg, és amely a csíkos vagy mintás ruhával, a maszkkal és a vidám viselkedéssel jellemezhető.

Hattyúdal: A művészetben és a költészetben egy alkotó utolsó, jelentős műve, amelyet gyakran a halála előtt készített, és amely összefoglalja pályafutását és életművét.

Határfestés: A középkori és a reneszánsz kéziratok díszítésében gyakran használt festészeti technika, amely a lap szélén lévő díszítő elemeket ábrázolja.

Hegedűkészítés: kézműves művészeti ág, amely a hegedűk és más vonós hangszerek tervezésére és készítésére összpontosít.

Hidrografia: a víz alatti tárgyak és jelenségek ábrázolása és tanulmányozása művészeti, tudományos vagy térképészeti célokra.

Hiperrealizmus: A művészetben olyan stílus, amely a valósághű ábrázolástól még tovább megy, és a fotórealizmusnál is részletesebb, élethűbb képeket készít.

Hisztória: A művészetben és a drámában a történetmesélés, a cselekmény és az események bemutatása.

Holográfia: művészeti és tudományos technika, amely háromdimenziós képeket hoz létre a fény interferenciájával, általában lézerfény segítségével.

Homlokzat: Az építészetben egy épület vagy szerkezet első, legfontosabb és leginkább díszített oldala.

Homály: A művészetben és a fényképészetben a háttérben lévő tárgyak, formák és részletek elmosódása, amely a mélységérzetet és a térbeli elrendezést hangsúlyozza.

Horizont: A művészetben és a festészetben a képmezőn belüli látható határ, ahol az égbolt és a föld találkozik, gyakran a perspektíva és a térbeli elrendezés meghatározásában játszik szerepet.

Hosszú expozíció: A fényképészetben egy technika, amelyben a fényképezőgép érzékelője hosszabb ideig van kitett a fénynek, ami lehetővé teszi a mozgás és a fény elmosódásának rögzítését.

Hullámzó: A művészetben és a tervezésben egy motívum, amely ismétlődő, hullámzó vonalakból áll, és amely gyakran dinamikát, mozgást és energiát sugall.

Háromdimenziós (3D) művészet: Olyan művészeti alkotások, amelyek térbeli mélységet, magasságot és szélességet ábrázolnak vagy tartalmaznak, például szobrok, installációk és építészeti alkotások.

Háromszögelés: A művészetben és a tervezésben egy geometriai eljárás, amely háromszögekkel való felosztással jeleníti meg a formákat és a térbeli struktúrákat.

Héliogravür: metszetkészítési technika, amely fényérzékeny anyaggal bevont lemezeket használ a kép létrehozásához.

Héliogravür: grafikai technika, amelyben egy fényérzékeny lemezre festenek vagy rajzolnak, majd a lemezt fénynek teszik ki, hogy képeket hozzanak létre finom árnyalatokkal és textúrákkal.

Hídfotó: A fényképészetben egy olyan kép, amely hidakat ábrázol, gyakran a táj, az építészet és a mérnöki tudomány metszéspontján.

Hímzés: A kézműves művészet egyik ága, amelyben szálakat, fonalakat és egyéb anyagokat használnak minták, díszítések és képek létrehozására textíliákon.

Hőfestés: festészeti technika, amelyben a festéket hő hatására olvasztják és öntik a felületre, létrehozva egyedi mintákat és textúrákat.

Művészeti kifejezések “I” betűvel

Ikon: A vallási művészetben egy szent kép, általában festmény, amely Jézust, a Szűzanyát, a szenteket vagy angyalokat ábrázolja.

Ikonográfia: A művészetben a képek, szimbólumok és motívumok tanulmányozása és értelmezése, különösen a vallási és mitológiai témákban.

Illusztráció: Képek és rajzok készítése könyvekben, magazinokban és más kiadványokban, amelyek segítenek a szöveg értelmezésében és a történetek vizualizációjában.

Illuzionizmus: A művészetben olyan stílus, amely a valósághű ábrázolásra törekszik, gyakran optikai illúziók és perspektívák segítségével.

Impaszto: festészeti technika, amelyben vastag festékrétegeket használnak a felületen, hogy textúrát, térfogatot és dinamizmust adjanak a képnek.

Impresszionizmus: 19. századi művészeti irányzat, amely a fény, a szín és a pillanatnyi benyomások ábrázolására összpontosít, gyakran a szabadban végzett festéssel és a lágy ecsetvonásokkal.

Installáció: térbeli művészeti alkotás, amely egy adott helyre vagy környezetre készült, és gyakran interaktív és időleges.

Intaglio: grafikai technika, amelyben egy fémlemezbe vésik vagy karcolják a kép kontúrjait, majd festéket nyomnak a mélyedésekbe, hogy képeket hozzanak létre a nyomtatott anyagon.

Intarsiával díszítés: fafaragási technika, amelyben különböző színű és textúrájú faanyagokat használnak, hogy képeket és mintákat hozzanak létre bútorokon és építészeti elemeken.

Intarzia: díszítő technika, amelyben különböző színű és textúrájú fa-, fém-, vagy kődarabokat illesztenek össze egy sima felületen, gyakran bútorokon, padlókon és falakon.

Interaktív művészet: Olyan művészeti alkotások, amelyek a nézők bevonását és részvételét igénylik, gyakran technológiai eszközökkel és multimédia segítségével.

Interdiszciplináris művészet: A művészetben és a tervezésben a különböző művészeti ágak és diszciplínák összefonódása, amely új módszereket, technikákat és esztétikai élményeket eredményez.

Intuitív festés: művészeti módszer, amelyben a festők a belső érzéseikre és ösztöneikre hallgatnak a kompozíció és a színválasztás során, a tudatos tervezés helyett.

Inverzió: A művészetben és a tervezésben egy olyan technika, amelyben a színek, a formák vagy a motívumok megfordításra kerülnek, hogy új jelentést vagy vizuális hatást hozzanak létre.

Irizáló: A művészeti és iparművészeti alkotásokban egy olyan felületkezelés, amely a fémes, opálos vagy fényvisszaverő hatásokat utánozza, gyakran a lüszterfestés vagy a felületi bevonatok segítségével.

Ismétlődő minta: művészeti motívum vagy díszítő elem, amely többször megismétlődik egy kompozícióban vagy felületen, gyakran szimmetrikus vagy ritmikus elrendezésben.

Isomorfikus projekció: A művészetben és a tervezésben egy olyan ábrázolási módszer, amelyben a térbeli objektumokat egy síkra vetítik anélkül, hogy a mélység érzetét elveszítenék.

Itáliai festészet: A festészet egyik ága, amely a középkortól a reneszánszon át a barokkig tartó időszakban fejlődött ki Itáliában, és amelyre jellemzőek a gazdag színek, a mélység és a realista ábrázolás.

Izohedron (isohedron): A művészetben és a tervezésben egy geometriai forma, amelyben minden oldal azonos, és amely gyakran szimmetrikus és harmonikus elrendezésben jelenik meg.

Művészeti kifejezések “J” betűvel

Japán festészet: A hagyományos japán képzőművészet egy ága, amely számos technikát és stílust ölel fel, többek között tusfestést, vízfestést és képregényeket (mangát).

Japán művészet: a japán szigeteken kialakult művészet és kultúra, amely a természet, a szépség és a szimbólumok értékelését, valamint a kézműves hagyományok és az innováció kombinációját mutatja.

Jazzfestészet: A jazz zene ihlette vizuális művészet, amelyben a színek, formák és kompozíciók a zene ritmusát és érzelmét tükrözik.

Jelképes festészet: A művészetben egy olyan stílus, amely a valóságtól elrugaszkodó, stilizált és egyszerűsített ábrázolásokat használ a gondolatok, érzelmek és eszmék átadására.

Jelmeztervezés: A színház, a film, a televízió és a tánc számára készült jelmezek megtervezése és elkészítése, amelyek a karaktereket és a történeteket erősítik.

Jelzés: A művészetben és a tervezésben olyan módszer, amelyben egy tárgyat vagy jelenséget egyszerű, ismert elemekkel ábrázolnak, hogy könnyen felismerhető és érthető legyen.

Jugendstil: a német és közép-európai szecesszió művészeti és építészeti stílusa, amely az organikus formák, a geometriai minták és a díszítő elemek alkalmazására összpontosít.

TIPP:   Harlemi Reneszánsz Művészet - Stílus és Inspiráció 

Játéktervezés: A digitális és analóg játékok készítésének és fejlesztésének művészete, amelyben a művészek, tervezők és programozók összefognak.

Jóga művészet: A jóga gyakorlatokból és filozófiájából inspirálódó képzőművészet, amelyben a művészek a test, a lélek és a természet harmóniáját ábrázolják.

Művészeti kifejezések “K” betűvel

Kalligráfia: a kézírás művészete és gyakorlata, amelyben a betűk, a szavak és a szövegek díszítése, kialakítása és elrendezése szépség és kifejezés érdekében történik.

Kamera obscura: Az optika művészete és tudománya, amelyben egy sötét kamra segítségével a külső világ képe egy belső felületre vetül.

Kandinsky, Wassily: Az absztrakt művészet egyik úttörője, aki a színek és formák zenei és spirituális hatásait vizsgálta.

Karikatúra: A rajz művészete, amelyben a valóságból merített karaktereket és történéseket túlzottan és humorosan ábrázolják.

Kerámia: a művészet és a kézműves technika, amely agyagból és más ásványi anyagokból készült tárgyak előállításával, alakításával, égetésével és díszítésével foglalkozik.

Kifejező festés: A művészetben egy stílus, amely az érzelmek és a benyomások szabad és spontán ábrázolására összpontosít, gyakran erőteljes ecsetvonásokkal és élénk színekkel.

Kinetikus művészet: A mozgást és az időt bevonó művészeti alkotások, amelyek gyakran mechanikus vagy elektromos eszközökkel működnek.

Kollázs: A művészetben egy technika, amelyben különböző anyagokat és képeket ragasztanak össze egy új kompozíció létrehozására.

Komplementer színek: A színkörben egymással szemben lévő színek, amelyek együtt használva kontrasztot és vizuális feszültséget keltenek.

Kompozíció: a művészeti alkotásokban használt elemek és motívumok elrendezése, struktúrája és harmóniája, amely a vizuális élményt, a kifejezést és a kommunikációt befolyásolja.

Konceptuális művészet: A művészet olyan formája, amelyben a gondolatok és az ötletek fontosabbak, mint a művészeti alkotás fizikai megjelenése.

Konstruktivizmus: 20. századi művészeti irányzat, amely az ipari anyagok és az egyszerű geometriai formák használatával épített absztrakt szerkezeteket és kompozíciókat készít.

Kubizmus: A 20. század elején kialakult művészeti stílus, amely a formák és a tér geometrikus lebontására és újraösszeállítására összpontosít, és amelynek Pablo Picasso és Georges Braque voltak a vezető alakjai.

Kultúrantropológia: A különböző kultúrák művészeti, vallási és társadalmi szokásainak tanulmányozása.

Kárpit: szövött vagy hímzett díszítő anyag, amely képeket, mintákat és történeteket ábrázol, gyakran falakon, bútorokon és egyházi eszközökön használva.

Képkeret: A művészeti alkotások, különösen a festmények, körül lévő díszítő vagy védő szerkezet, amely gyakran maga is művészeti alkotásnak számít.

Képregény: A rajz és a szöveg kombinációja által létrehozott vizuális történetek, amelyek gyakran sorozatokban jelennek meg.

Képzőművészet: A vizuális alkotások művészete, ideértve a festményeket, szobrokat, grafikákat és fotográfiákat.

Kézművesség: A kézzel készített tárgyak művészete és technikája, amelyben a művészek és kézművesek a természetes anyagokat és az eszközöket használják.

Kínai festészet: A hagyományos kínai képzőművészet egy ága, amely a tusfestést, a vízfestést és a kalligráfiát ötvözi.

Környezeti művészet: művészeti gyakorlat, amely a természeti és az épített környezettel foglalkozik, gyakran a helyszínhez kötött projektek, az ökológiai üzenetek és a közönség bevonásával.

Különleges effektusok: A film, televízió és színház művészete, amelyben különféle technikákat és eszközöket használnak a valóságtól eltérő vagy túlzott vizuális és hanghatások létrehozására.

Kőfaragás: a művészet és a kézművesség egyik ága, amely kőből készült tárgyak, szobrok és díszítő elemek előállításával, alakításával és finomításával foglalkozik.

Művészeti kifejezések “L” betűvel

Lavi: A vízfestékkel készült vázlatok és festmények, amelyekben a vízzel hígított festék rétegeit használják.

Lebegő ékszerek: A művészetben és a kézművességben olyan ékszerek, amelyek úgy tűnnek, mintha a viselő testén lebegnének, gyakran átlátszó vagy könnyű anyagokból készülnek.

Leiermann: német művészeti és kulturális mozdulat, amely a 20. század elején alakult ki, és amelyben a művészek és a zeneszerzők a népdalok és a hagyományos zenei formák újraértelmezésére összpontosítottak.

Lineáris perspektíva: A művészetben egy rajztechnika, amely a mélység és a tér illúzióját hozza létre azáltal, hogy a vonalakat és a formákat egy közös távlati pont felé convergálnak.

Litográfia: grafikai technika, amely egy kő- vagy fémlemezen lévő zsíros festék vagy ceruza képének nyomtatásával képeket hoz létre, a víz és a festék elutasító tulajdonságain alapulva.

Live action: A film és a televízió művészetében olyan produkciók, amelyek valóságos színészeket, díszleteket és helyszíneket használnak, animáció helyett.

Lomográfia: A fotóművészet egy ága, amely a kísérleti és spontán fotózási technikákra összpontosít, gyakran alacsony minőségű vagy játék kamerákkal.

Luminizmus: A festészetben egy stílus, amely a fény és a fény által létrehozott hatások vizsgálatára összpontosít, gyakran finom színes árnyalatokkal és lágy átmenetekkel.

Luristan bronzok: Az ókori Perzsiából származó különleges bronz tárgyak és szobrok, amelyek a vallásos és a világi életet ábrázolják.

Luxusművészet: A gazdagok és a hatalmasok számára készült művészeti alkotások, amelyek a drága anyagokat, a mesterséges kivitelezést és a kifinomult díszítést jelenítik meg.

Lyra: Az ókori görög és római kultúrákban használt húros hangszer, amely a lant és a hárfához hasonlóan használták a zene és a költészet előadásához.

Lyrical Abstraction: A 20. századi művészetben egy stílus, amely a szabad és expresszionista festészetet ötvözi a lírai és a zenei érzelmekkel.

Lágyítás: A művészetben egy technika, amelyben az átmeneteket a színek, formák és árnyalatok között finoman összemosva hozzák létre.

Lámpafény: A festményeken és a fotográfiában a mesterséges fényforrások által létrehozott fény-árnyék hatások.

Lángfestés: festészeti technika, amelyben a festék felületét lángokkal vagy hővel érintik, hogy különleges textúrákat, színeket és hatásokat hozzanak létre.

Látványtervezés: A színház, a film és a televízió díszleteinek és helyszíneinek tervezése és megvalósítása.

Lézerkivágás: A művészetben és a kézművességben egy technika, amelyben a lézer segítségével vágják és gravírozzák a különböző anyagokat.

Lézerprojekció: A fény és a szín használata a művészetben és az előadóművészetben, amelyben a lézerekkel létrehozott képeket és mintákat vetítik fel a felületekre.

Lézerrel gravírozás: A művészetben és a kézművességben egy technika, amelyben a lézer segítségével vékony rétegeket távolítanak el a felületekről, hogy képeket és mintákat hozzanak létre.

Művészeti kifejezések “M” betűvel

Madí: 20. századi argentin művészeti mozgalom, amely az absztrakcióra, a geometriára és a nonfiguratív formákra összpontosít, valamint a művészet és a technológia összekapcsolására.

Makramé: kézműves technika, amelyben csomókat és fonásokat használnak a szálak és a szövetek összekapcsolására és díszítésére, gyakran textil tárgyak, ékszerek és díszítő elemek készítésére.

Manierizmus: a 16. századi európai művészeti stílus, amely a reneszánsz után alakult ki, és a kifinomult, stilizált és expresszív formák, színek és kompozíciók értékelését mutatja.

Marquetry: díszítő technika, amelyben vékony, színes fa-, fém-, vagy kődarabokat illesztenek össze egy alapra, hogy mintákat, képeket és történeteket hozzanak létre, gyakran bútorokon és tárgyakon.

Mauzóleum: emlékmű vagy épület, amely egy vagy több elhunyt személynek állít emléket, gyakran a sírkamrával és a díszített építészettel jellemzett.

Megkötött grafika: grafikai művészeti technika, amelyben a művész több anyagot és technikát használ a kép létrehozásához.

Minimalizmus: A 20. századi művészeti mozgalom, amely a formák és a színek egyszerűsítésére és a díszítés minimalizálására összpontosít.

Mise-en-scène: A színpad, a film vagy a fotó vizuális elrendezése, beleértve a díszleteket, a jelmezeket, a világítást és a kompozíciót.

Mixed media: A művészetben egy technika, amelyben a művész több különböző anyagot és médiumot használ egyetlen alkotásban.

Modernizmus: A 19. és 20. századi művészeti és irodalmi mozgalom, amely az újításra, az experimentálásra és a hagyományos formák és stílusok elvetésére összpontosított.

Moiré minta: A szövetek és a grafikai tervezés olyan vizuális hatása, amely az átfedő vonalak és mintázatok által létrehozott hullámzó mintákat mutat.

Mozaik: képzőművészeti technika, amelyben apró színes darabokat (például csempéket, üvegdarabokat vagy köveket) használnak egy kép vagy minta létrehozásához.

Mural: nagy, falra festett kép, amely gyakran közterületeken vagy épületekben található.

Muralizmus: 20. századi latin-amerikai művészeti mozgalom, amely nagyméretű falfestmények létrehozásával és a társadalmi, politikai és kulturális üzenetek közvetítésével foglalkozik.

Musivum: ókori római mozaik technika, amelyben apró, színes kődarabokat használtak a képek létrehozásához.

Márvány: kemény, kőzetből álló anyag, amelyet gyakran használnak szobrok és épületek díszítésére.

Máz: üvegszerű bevonat, amelyet kerámiák és más szobrok felületére visznek fel, hogy növeljék a tartósságot és a vizuális hatást.

Médiatábla: vastag, merev alapanyag, amelyet a művészek használnak festmények, kollázsok és más alkotások alapjaként.

Médiatáj: művészeti és technológiai forma, amely a természeti, a városi és a virtuális tájak, médiumok és élmények összefonódását és átalakulását vizsgálja.

Műhely: művész vagy kézműves munkaterülete, ahol alkotásokat készítenek és bemutatnak.

Művészeti kolónia: közösség, amelyben a művészek együtt élnek és dolgoznak, gyakran inspirációt és támogatást nyújtva egymásnak.

Művészeti kritika: A művészeti alkotások elemzése és értékelése, általában a művészet történetére, elméletére és gyakorlatára alapozva.

Művészeti múzeum: intézmény, amely művészeti alkotásokat gyűjt, őriz és bemutat a közönség számára.

Művészeti terápia: pszichoterápiás technika, amelyben a művészet alkotását és értelmezését használják a lelki és érzelmi gyógyulás elősegítésére.

Művészeti vezető: szervezetben vagy projektnél a művészi irányításért és a kreatív döntésekért felelős személy.

Művészeti vásár: esemény, ahol művészek és galériák művészeti alkotásokat állítanak ki és értékesítenek.

Művészeti kifejezések “N” betűvel

Naiv művészet: művészeti stílus, amely egyszerű, gyermeki és spontán megjelenést mutat, gyakran autodidakta művészek által alkotva.

Narratív művészet: A művészet olyan formája, amely történeteket, eseményeket vagy jelentéseket ábrázol, gyakran figuratív vagy szimbolikus elemekkel.

Naturalizmus: művészeti irányzat, amely a valósághű ábrázolásra és a természeti környezet részletes bemutatására összpontosít.

Nemesi portré: A művészetben egy ábrázolás, amely az előkelőséget és a rangot hangsúlyozza, gyakran a divat, a jelmezek és az ékszerek részletes bemutatásával.

Nemezelés: textilművészeti technika, amelyben az állati szőrszálakat összenyomják, összeforgatják és meleg vízzel összeáztatják, hogy egy szilárd anyagot hozzanak létre.

Neo-Dadaizmus: A 20. századi művészeti mozgalom, amely a dadaista hagyományokra támaszkodott, de a pop art és az absztrakt expresszionizmus elemeit is felhasználta.

Neo-Gótikus: A 18. és 19. századi építészeti és művészeti stílus, amely a középkori gótikus építészet formáit és díszítését eleveníti fel.

Neo-Impresszionizmus: A 19. századi művészeti mozgalom, amely a pontozás és a színkutatás tudományos alkalmazását fejlesztette ki a képi hatások létrehozásához.

Neo-Klasszicizmus: A 18. és 19. századi művészeti és építészeti stílus, amely az ókori görög és római művészet és kultúra eszményeit és formáit követi.

Neo-Plasztika: A 20. századi művészeti mozgalom, amely a geometriai formákra és a tiszta színekre összpontosít, elsősorban Piet Mondrian művészetében.

Neo-Romantika: A 20. századi művészeti mozgalom, amely a romantikus hagyományokat élesztette fel, de a modernizmus és a szimbolizmus elemekkel is gazdagította.

Neoimpresszionizmus: 19. századi művészeti irányzat, amely az impresszionizmusból fejlődött ki, és a pontozás, a színkontraszt és a tudományos alapok használatára összpontosít.

Neoklasszicizmus: 18-19. századi művészeti és építészeti stílus, amely az ókori görög és római művészet és kultúra visszaállítását és újraértelmezését tűzte ki célul, a szimmetria, az arányok és a tiszteletre méltó témák értékelésével.

Neorealizmus: A 20. századi művészeti és filmes mozgalom, amely a társadalmi és politikai valóság megjelenítésére és az emberi élet mindennapi aspektusainak bemutatására összpontosított.

Nesztor-kupa: ókori görög kerámiaforma, amelyet gyakran az italok tárolására és fogyasztására használtak, és amely a Homérosz által leírt mitikus edényre utal.

Niche: mélyedés vagy kiugró rész egy falban, amely gyakran szobrokat vagy más művészeti alkotásokat tartalmaz.

Noir: művészeti és filmes stílus, amely a sötét hangulatot, a bűnügyi történeteket és a kifinomult vizuális megjelenést hangsúlyozza.

Nyomtatott művészet: művészeti és ipari forma, amely a képek, a szövegek és a minták előállítását és sokszorosítását tűzte ki célul, különböző technikákkal és anyagokkal, például a fa-, fém-, üveg- és textilnyomtatással.

Négyszögletes mozaik: mozaik technika, amelyben négyzet alakú csempéket használnak a kép vagy minta létrehozásához.

Népi művészet: Helyi hagyományokon és kézműves technikákon alapuló művészeti alkotások, gyakran öntudatlan művészek által készítve.

Népművészet: ország vagy kultúra hagyományos művészeti formái és technikái, amelyek gyakran kézműves hagyományokon és közösségi értékeken alapulnak.

Névtelen mester: ismeretlen művész, aki a művészettörténetben jelentős alkotásokat hagyott hátra, de a személyazonossága vagy életrajza nem ismert.

Művészeti kifejezések “NY” betűvel

Nyakkendőfestés: technika, amelyben a festék közvetlenül a nyakkendőre kerül felvitelre, hogy egyedi mintákat hozzanak létre.

Nyers színek: A festészetben a festék közvetlen felhasználása anélkül, hogy más színekkel kevernék őket.

Nyitott kompozíció: művészeti alkotás, amelyben a tárgyak és elemek szabadon elrendeződnek, és a térben a néző számára is hely marad.

Nyomda: A művészetben a kép készítésének folyamata, amelyben egy nyomóeszközzel (pl. lino vagy fanyomat) hoznak létre képeket egy felületre.

Nyomtatott művészet: Olyan művészeti alkotások, amelyek nyomtatási technikák segítségével készülnek, például litográfia, szitanyomás vagy metszet.

Nyomtatott textil: A textilművészet területe, amely a minták nyomtatásával foglalkozik a különféle textilfelületeken.

Nyugati művészet: Az európai és észak-amerikai kultúrák művészeti hagyományai, amelyek különböző stílusokat és technikákat foglalnak magukban, mint például a gótika, a reneszánsz és az impresszionizmus.

Művészeti kifejezések “O” betűvel

Objektum művészet: művészeti forma, amely tárgyak és anyagok használatára és átalakítására összpontosít, gyakran a megszokott értékek, funkciók és jelentések megkérdőjelezésével vagy felülírásával.

Objektív: A fényképezőgép vagy kamera optikai eszköze, amely a fényt összpontosítja és a képet a filmre vagy digitális szenzorra vetíti.

Objets d’art: Művészeti tárgyak, gyakran szobrok, dísztárgyak vagy egyéb művészeti alkotások, amelyek esztétikai értékük és művészi kivitelezésük miatt értékesek.

Oblique: művészeti kifejezés, amely egy ferde vagy dőlt vonalat, felületet vagy elemet jelöl.

Odaikon: bizonyos típusú ikon, amely az ortodox keresztény hagyományban készült, és az Odaikonoszta megnevezésű szentképek sorozatához tartozik.

Oeuvre: művész összes munkájának gyűjteménye vagy a művész teljes művészeti hozzájárulása.

Oktogon: Nyolcszögletű alakzat vagy építészeti forma, gyakran templomokban, mecsetekben és más vallási épületekben.

Olfaktorikus művészet: A művészet olyan formája, amely az illatok, szagok és az érzékelés élményét használja.

Ombre: A francia “árnyék” szóból ered, és egy átmeneti színátmenetet jelent a világos és sötét árnyalatok között.

Onglaze: A kerámia vagy porcelán díszítési technikája, amelyben a színeket és mintákat a mázra viszik fel és égetik rá.

Op-art: 20. századi művészeti mozgalom, amely optikai illúziókra és a látás megtévesztésére épülő minták és kompozíciók létrehozására összpontosít.

Opera: színpadi műfaj, amely ének, zene, dráma és tánc kombinációját használja a történetmeséléshez.

Operett: könnyedebb és rövidebb operaforma, amely gyakran vígjátéki vagy romantikus témákat dolgoz fel.

Opus: művész vagy zeneszerző műve, gyakran egy számmal jelölve, amely a művek sorrendjét mutatja.

Oratórium: zenemű, amely énekhangra és zenekarra íródott, gyakran bibliai vagy vallási témájú, szcenírozás, jelmez és díszlet nélkül előadva.

Orfeusz: A görög mitológia híres költője és zenésze, aki a lantjával megbabonázta az embereket és az állatokat; gyakran ábrázolták a művészetben.

Organikus absztrakció: művészeti stílus, amely az absztrakt formák és a természetes vagy biológiai minták kombinációját használja.

Organikus: A művészetben olyan formákat vagy mintákat jelöl, amelyek a természetben található élőlényekhez vagy természetes folyamatokhoz kapcsolódnak.

Orientális művészet: Az ázsiai országok és kultúrák művészeti hagyományainak összefoglaló neve, beleértve a kínai, japán, indiai, koreai és délkelet-ázsiai művészetet.

Origami: a japán papírhajtogatás művészete, amelyben a papírt hajtogatják és formázzák, hogy szobrokat, állatokat, virágokat és más tárgyakat hozzanak létre, anélkül, hogy vágást vagy ragasztást alkalmaznának.

Ornament: A művészetben és az építészetben egy díszítő elem vagy minta, amely egy tárgy vagy épület esztétikai értékét és vizuális vonzerejét növeli.

Művészeti kifejezések “Ö” betűvel

Összművészet: művészeti és filozófiai koncepció, amely a különböző művészeti ágak és médiumok összekapcsolását és integrációját tűzte ki célul, hogy teljesebb és gazdagabb élményeket, kifejezéseket és hatásokat teremtsen.

Önarckép: művész által készített portré, amelyen önmagát ábrázolja. Az önarcképek a művészek számára lehetővé teszik az önkifejezést és az önismeret vizsgálatát.

Öntöttvas művészet: Az öntöttvas anyag használata a művészetben, különösen a szobrászat és építészeti díszítőelemek területén. Az öntöttvas híres erősségéről és tartósságáról.

Összehasonlító művészettörténet: művészettörténeti megközelítés, amely különböző kultúrák és időszakok művészeti stílusait és alkotásait hasonlítja össze.

Művészeti kifejezések “P” betűvel

Paletta: lapos, kemény felület, amelyre a festők festéket helyeznek és kevernek.

Palimpszeszt: pergamen vagy más íróanyag, amelyről az eredeti szöveget eltávolították, hogy újraírhassák, gyakran értékes kéziratok és művészeti alkotások megtalálásával.

Panel festés: festmény, amelyet fára vagy más merev felületre festettek, gyakran díszített kerettel.

Panoptikum: olyan építészeti elrendezés vagy épület, amely lehetővé teszi a központból való kilátást minden irányban.

Papírmasé: anyag, amely papírból, ragasztóból és vízből készül, és szobrok vagy díszítő tárgyak formázására használják.

Papírmetszet: művészeti technika, amelyben a papírt kézzel vagy géppel vágnak vagy metszenek, hogy képeket, mintákat vagy díszítő elemeket hozzanak létre.

Paradicsomkert: A reneszánsz kertekben népszerű, geometrikusan elrendezett kert, amelyben a növényeket, virágokat és díszítő elemeket szimmetrikusan helyezték el.

Parallax: optikai illúzió, amelyben a tárgyak távolsága és helyzete a nézőpont változásával megváltozik.

Parthenon: Az athéni Akropoliszon található ókori görög templom, amely az építészet és a szobrászat klasszikus példája.

Pasztell: száraz festék, amely finomra őrölt pigmentekből és kötőanyagból készül, és a papírra dörzsölve alkalmazzák.

Patina: Az idő múlásával egy tárgy felületén természetesen kialakuló vagy mesterségesen előidézett bevonat vagy elszíneződés.

Patkányvonal: építészeti elem, amely egy épület alapjánál fut, és a víz elvezetését segíti, valamint megakadályozza a nedvesség felszívódását.

Pejzázs: festmény, rajz vagy más művészeti alkotás, amely a természeti környezetet vagy tájakat ábrázolja.

Performansz: művészeti műfaj, amelyben az előadók élőben hajtanak végre művészeti akciókat vagy gesztusokat, gyakran közönség jelenlétében.

Perspektíva: rajzolási és festészeti technika, amely a tárgyak és a tér ábrázolásának módszereit használja, hogy a mélység és a térérzet illúzióját teremtse a sík felületen.

Pietá: szobrászati vagy festészeti ábrázolás, amely a Szűz Mária és a halott Krisztus jelenetét ábrázolja, gyakran fájdalom és gyász kifejezésével.

Plasztikai művészet: A térben létező és fizikai formával rendelkező művészeti alkotások, például szobrok, installációk és építészeti alkotások.

Plein air: festészeti módszer, amelyben a festők a szabadban festenek, hogy közvetlenül a természetből merítsenek inspirációt és érzékeljék a fény-árnyék játékát.

Plenér: másik kifejezés a plein air festészet számára, amely az előzővel azonos jelentéssel bír.

Pointillizmus: festészeti technika, amely apró festékpontok alkalmazásával hoz létre képeket és színátmeneteket, és a néző távolságából a pontok összeolvadnak, hogy egy teljes képet alkossanak.

Pop art: 20. századi művészeti irányzat, amely a tömegkultúra, a média és a fogyasztás képeinek és jelensa stílusbravúr eszközeivel.

Portré: művészeti alkotás, amely egy személy vagy csoport arcát, külsejét és karakterét ábrázolja, gyakran a fizikai hasonlóság, a kifejezés és a személyiség bemutatására és megőrzésére törekedve.

Posztimpresszionizmus: 19-20. századi művészeti irányzat, amely az impresszionizmusból fejlődött ki, és a szín, a forma és az érzelmek erőteljesebb és szubjektívebb használatára összpontosít.

Művészeti kifejezések “R” betűvel

Racionalizmus: Az építészetben és a művészetben a funkcionalitásra és a logikára összpontosító stílus és filozófia.

Ragasztott fa: művészeti és építészeti anyag, amely több fa réteg összeragasztásával készül, és különösen erős és stabil szerkezetű.

Rajz: A vonalak, formák és árnyalatok segítségével létrehozott képi ábrázolás, gyakran ceruzával, tintával vagy más eszközökkel.

Rajzolás: A rajz készítésének folyamata.

Realizmus: művészeti stílus és filozófia, amely a valóság, a természet és az emberi élet pontos, részletes és hű ábrázolására törekszik, a szemlélet, a technika és a téma választásában.

Receptív: művészeti alkotás befogadó képessége a néző számára.

Reduktívizmus: A művészetben és az építészetben az egyszerűsítésre és a minimalizmusra összpontosító stílus.

Reflektáló: művészeti alkotás, amely az érzelmek, gondolatok vagy érzések visszatükrözését célozza meg a nézőben.

Regény: hosszú, fiktív prózai mű, amely történeteket és szereplőket ábrázol.

Regényíró: olyan író, aki regényeket ír.

Relief: művészeti technika, amelyben a kép vagy minta a háttér felületéhez képest kiemelkedik vagy beljebb esik.

Rembrandt: A 17. századi holland festő, aki az arcképek, a történelmi és vallási jelenetek ábrázolásáért ismert.

Rend: Az építészetben az oszlopok és a felette lévő főpárkány típusa, amely meghatározza az épület stílusát (pl. dórikus, jón, korinthoszi).

Reneszánsz: Az európai kultúra és művészet újjászületése a 14-16. században, amely az antik görög és római hagyományok feltámasztására összpontosított.

Repoussoir: művészeti kifejezés, amely a festményben vagy grafikai műben található elemeket jelöli, amelyek a néző figyelmét a kép mélyére irányítják.

Restaurálás: művészeti alkotás eredeti állapotának helyreállítása vagy megőrzése.

Retro: művészeti stílus, amely a múltbeli stílusokat, formákat és anyagokat idézi meg.

Rilke, Rainer Maria: Német költő és író, aki a 20. század első felében élt és alkotott.

Ritmus: A művészetben és a zenében a minták, ismétlődések és az időbeli egységek elrendezése.

Rocaille: díszítő elem a rokokó stílusban, amely szerves formákat, mint például a csigaházakat, a korallokat és a köveket idézi.

Rococo Revival: A 19. század közepén újraéledő rokokó stílus, amely a díszítést és a könnyedséget hangsúlyozza.

Rodin, Auguste: Francia szobrász, aki a 19-20. században alkotott, és a modern szobrászat egyik úttörője.

Rokokó: 18. századi európai művészeti és építészeti stílus, amely a barokk stílus után következett, és a könnyedségre, a kecsességre és a díszítésre összpontosított.

Romaneszk: középkori európai építészeti stílus, amely a 11-12. században terjedt el, és a masszív falak, a félköríves boltívek és a díszített kapuk jellemzik.

Romantika: 18-19. századi európai művészeti és kulturális mozgalom, amely az érzelmek, a képzelet és a természet értékelésére összpontosított, valamint a hagyományok, a nemzeti identitás és a szabadság megőrzésére és kifejezésére.

TIPP:   MŰVÉSZTEREM - képzőművészeti tehetségkutató pályázat, 2023

Rondó: zenei forma, amely egy visszatérő témára épül, amelyet más témák váltakozása követ.

Rorschach-teszt: pszichológiai teszt, amelyben a személynek véletlenszerű festékcseppeket kell értelmeznie, és azokhoz hasonló tárgyakat, állatokat vagy embereket kell találnia.

Rotunda: kör alakú, kupolás épületrész, amely gyakran templomokban, bazilikákban és múzeumokban található.

Rozetta: kör alakú díszítő elem, amely gyakran virágmintával, geometriai formákkal vagy más mintákkal díszített.

Rozsdamentes acél: acélfajta, amely a művészetben és az építészetben is használatos, különösen a modern és kortárs alkotások esetében, mivel ellenáll a korróziónak és a rozsdásodásnak.

Rubato: A zenei előadásban a szigorú ütemtervhez képest rugalmas időbeosztás, ami egy személyesebb és kifejezőbb előadást eredményez.

Rubens, Peter Paul: A flamand barokk festő, aki a 17. században alkotott, és az érzéki női alakok és a drámai történetek ábrázolásáért ismert.

Ruskin, John: Angol művészeti kritikus és író, aki a 19. században élt és alkotott, és a pre-raffaeliták művészetének elkötelezett támogatója volt.

Rákóczi-induló: Berlioz által a Faust elkárhozása című művében használt magyar induló.

Rákóczi-szobor: szobor, amely a magyar történelmi alakot, II. Rákóczi Ferencet ábrázolja.

Részlet: művészeti alkotásnak egy kisebb, önálló egysége.

Részletgazdagság: művészeti alkotásban található finom részletek és kidolgozások mértéke.

Részletkép: művészeti alkotás egy részletének nagyított ábrázolása, amely a részletekre és a technikára összpontosít.

Rézkarc: grafikai nyomtatási technika, amely a kép rézlemezre vésésével és a lemez festékkel történő bevonzásával hoz létre képeket.

Római festészet: Az ókori Rómában kialakult festészeti stílus, amely az arcképek, tájképek és mitológiai jelenetek ábrázolására összpontosít.

Római freskó: falra festett kép, amely az ókori Rómában készült, és a festék közvetlenül a nedves vakolatra kerül.

Római mozaik: olyan mozaik, amely az ókori Rómában készült, és kis színes kövekből vagy üvegdarabokból álló képeket ábrázol.

Római portré: olyan festmény vagy szobor, amely az ókori Rómában készült, és egy egyén arcképét ábrázolja.

Római stílus: művészeti stílus, amely az ókori Rómában terjedt el, és a klasszikus görög művészetet ötvözi a sajátos római elemekkel.

Római szarkofág: díszes kőkoporsó, amely az ókori Rómában készült, és gyakran a halottak képmását és jeleneteit ábrázolja.

Római szobrászat: Az ókori Rómában kialakult szobrászati stílus, amely a görög szobrászat hatására fejlődött ki, de sajátos római jellemzőkkel bővült.

Római építészet: Az ókori Rómában kialakult építészeti stílus, amely jellemzően az oszlopok, boltívek és kupolák használatával jellemezhető.

Rózsaablak: kör alakú, ólomüvegből készült díszablak, amely gyakran a gótikus templomokban található.

Rögtönzés: A művészetben és a zenében egy spontán és előre meg nem tervezett alkotási folyamat, amely a pillanatnyi inspirációra és a közvetlen kifejezésre összpontosít.

Röntgenfotó: kép, amelyet a művészeti alkotások röntgensugárzással való átvilágításával készítenek, hogy a festmények vagy szobrok alatti rétegeket vizsgálják.

Művészeti kifejezések “S” betűvel

Szerigráfia: grafikai technika, amely egy szitán keresztül festéket nyom a nyomtatandó felületre, hogy képeket és mintákat hozzon létre, gyakran a plakátok, a textil és a művészeti alkotások esetében.

Sgraffito: A vakolatra alkalmazott festészet, amelyben a festék eltávolításával hoznak létre mintákat vagy képeket.

Skicc: gyors, laza vázlat, amely általában egy művészeti alkotás előkészítő lépéseként készül.

Stencil: grafikai technika, amelyben egy sablonon keresztül festéket vagy tintát visznek fel egy felületre, hogy képeket és mintákat hozzanak létre, gyakran az utcán, a falakon és a tárgyakon.

Stílizáció: művészeti technika, amelyben a természetes formákat egyszerűsítik vagy átalakítják, hogy sajátos vizuális hatást érjenek el.

Still life: festészeti műfaj, amely csendéletet ábrázol, gyakran tárgyak, élelmiszerek és virágok formájában.

Stipendium: ösztöndíj vagy támogatás, amelyet művészeknek adnak alkotásaik és projektek elkészítésére.

Stippling: rajztechnika, amelyben apró pontokat használnak a textúra és az árnyékolás létrehozására.

Struktúra: művészeti alkotás belső rendszere és szervezése, beleértve a formát, a szerkezetet és az elrendezést.

Stucco: díszítő vakolat, amelyet falak és mennyezetek díszítésére használnak.

Stílus: művész, alkotás vagy művészeti irányzat vizuális jellemzőinek és módszereinek összessége.

Szublimáció: pszichoanalitikus fogalom, amely azt a folyamatot jelenti, amikor a társadalom által elfogadhatatlan impulzusokat művészet vagy egyéb kreatív tevékenységek révén fejeznek ki.

Művészeti kifejezések “SZ” betűvel

Szecesszió: művészeti mozgalom, amely a 19. és a 20. század fordulóján alakult ki, és a dekoratív formák, a természetes motívumok és a színek használatára összpontosít.

Sziluett: ábra vagy tárgy sötét kontúrja, amely egy világosabb háttér előtt jelenik meg.

Szimbolizmus: 19-20. századi művészeti és irodalmi mozgalom, amely a képek, a szimbólumok és a nyelv mélyebb és rejtettebb jelentéseire összpontosít, valamint a spirituális, a misztikus és az emberi tudat állapotainak és élményeinek bemutatására.

Szimfónia: nagyszabású zenei mű, amely több tételben íródott és általában szimfonikus zenekar előadására készült.

Szimmetria: művészeti elem, amelyben egy forma, minta vagy kép azonos vagy hasonló alakzatokból áll, amelyek egy központi tengely körül rendeződnek.

Szimulákrum: művészeti alkotás, amely egy másik művészeti alkotás vagy természetes tárgy utánzata vagy másolata.

Szinkronizáció: A hang és a kép egyszerre történő előadása, mint például a filmekben és a videóművészetben.

Szintaxis: A formák és elemek összerendezése és összekapcsolása egy művészeti alkotásban.

Szintézis: Különböző művészeti stílusok, technikák vagy elemek összevonása és integrálása egy egységes alkotásba.

Szkeccsbook: könyv vagy füzet, amelyben a művészek gyors vázlatokat, ötleteket és terveket készítenek.

Szobrászat: A művészet olyan ága, amelyben anyagokat (pl. fát, követ, agyagot) formálnak, faragnak vagy öntik.

Szobrászművész: művész, aki szobrokat készít és alkot.

Szocrealizmus: művészeti és irodalmi irányzat, amely a munkásosztály életét és a szocialista ideálokat ábrázolja.

Szonett: 14 soros versforma, amelynek rímséma és metrikai szerkezete van.

Szoprán: A legmagasabb női énekhang, amelyet gyakran a zenei előadásokban és operákban használnak.

Sztereoszkóp: optikai eszköz, amely lehetővé teszi a képek háromdimenziós megjelenítését.

Szubjektív: A személyes érzelmekre, véleményekre vagy értelmezésekre alapuló művészi alkotások vagy értékelések.

Szuvenír: tárgy vagy kép, amely egy eseményről, helyről vagy személyről emlékeztető.

Század: művészeti stílus vagy mozgalom időszaka, amely általában száz évig tart.

Színezés: A művészeti alkotásokban a színek használata és kezelése.

Színház: Az előadóművészetek olyan formája, amelyben élő színészek jelennek meg a nézők előtt, hogy elmeséljenek egy történetet vagy átadják egy üzenetet.

Színjátszás: A színész szakma, a színészi előadások előállítása.

Színkör: grafikus ábrázolása a színek elrendezésének, amelyet a művészek és a tervezők használnak a színek összehangolásához és összeállításához.

Színpadi irányítás: A színházi előadások díszleteinek, világításának, kellékeinek és egyéb vizuális elemeknek a szervezése és koordinálása.

Színpadi jelenet: színházi előadásban a színészek által előadott jelenet vagy esemény, amely része a történetnek vagy a drámai szerkezetnek.

Színpadkép: A színházban és a filmekben a díszletek, kellékek, világítás és egyéb vizuális elemek összessége, amelyek egy előadás színhelyét alkotják.

Színtan: A színekkel kapcsolatos tudományos és művészeti tanulmányok.

Színtér: A színházban és a filmekben a díszletek, kellékek és világítás által létrehozott vizuális környezet.

Színvonal: A művészeti alkotások minőségének vagy értékének mérése.

Szókép: nyelvi kifejezés, amely képi elemeket használ a jelentés vagy érzelem közvetítésére.

Szóló: művészeti előadás, amelyet egyetlen előadó hajt végre, gyakran hangszeres vagy énekes szólóként.

Szövegkönyv: színdarab vagy zenei előadás szövege és utasításai, amelyek a színészek és a zenészek számára készülnek.

Szövegértés: Az írott szöveg értelmezésének képessége és folyamata, amely a művészet és az irodalom megértéséhez szükséges.

Szükségletek piramisa: pszichológiai elmélet, amely a művészeti alkotások értelmezésében és értékelésében is alkalmazható.

Szünet: zenei előadás közbeni rövid időtartam, amikor a hangok és a hangok szünetelnek.

Szürkeárnyalat: szín fehér és fekete közötti árnyalata, amelyet a művészek árnyékolásra és textúrázásra használnak.

Szürkület: A naplemente és napfelkelte közötti időszak, amelyet a művészek gyakran megörökítenek fény- és árnyékhatásokkal.

Szürrealizmus: 20. századi művészeti és irodalmi mozgalom, amely az álmok, a fantázia és az irracionalitás képeinek és eszközeinek használatára összpontosít, valamint a tudattalan, az önkéntelen és az abszurd felfedezésére és kifejezésére.

Művészeti kifejezések “T” betűvel

Tabló: csoport által előadott mozdulatlan jelenet, amely általában egy kép vagy szobor utánzata.

Tachizmus: 20. századi absztrakt művészeti stílus, amely az ecsetvonások, a festék és a textúra spontán, erőteljes és dinamikus használatára összpontosít, gyakran a mozgás, az energia és az érzelmek érzékeltetésére.

Tapestry: textilművészeti forma, amelyben színes fonalakat és szöveteket szövnek össze, hogy mintákat, képeket és történeteket hozzanak létre, gyakran a falakon, a bútorokon és a helyiségek díszítésére.

Tarot: kártyajáték, amelynek képei és szimbólumai gyakran művészeti és spirituális jelentéssel bírnak.

Technika: művész alkalmazott módszere vagy eszköze a művészeti alkotás létrehozására.

Tektonika: Az építészetben a szerkezet és a forma egységes elve.

Tempera: festéktípus, amely tojásfehérjét, vizet és pigmenteket tartalmaz.

Terrakotta: fajta agyag és kerámia, amelyet szobrok, építészeti elemek és díszítő tárgyak készítésére használnak, gyakran a vörösesbarna szín, a finom textúra és az égetés utáni keménység jellemzi.

Tetőtér: épület felső része, amely gyakran művészeti és kulturális tevékenységek számára van kialakítva.

Tonalitás: A színek és árnyalatok egy művészeti alkotásban való eloszlása és összehangolása.

Tondi: kör alakú festmény vagy relief.

Toposz: művészeti vagy irodalmi műben gyakran előforduló téma, motívum vagy helyzet.

Totem: szimbolikus jelkép, amely egy csoport vagy közösség szellemi vagy vallási hiedelmeit képviseli.

Transzcendentális: A tapasztalaton és az érzékelésen túli művészeti és filozófiai elképzelések.

Trompe l’oeil: festészeti technika, amely optikai illúziókat használ a valóság hű ábrázolására.

Tudatállapot: művészeti alkotásban ábrázolt érzelmi, pszichológiai vagy mentális állapot.

Tudományos illusztráció: A tudományos felfedezések és ismeretek művészi ábrázolása.

Tunika: rövid, laza ruházati darab, amely gyakran szerepel az ókori művészetben.

Tájkép: művészeti alkotás, amely a természet, a város vagy a vidék külső vagy belső képét, hangulatát és jellegét ábrázolja, gyakran a fény, a tér és az idő hatásainak és illúzióinak használatával.

Tánc: A mozgás és a ritmus művészete, amelyben az emberek testmozgással fejezik ki az érzéseiket és gondolataikat.

Táncszínház: előadóművészeti forma, amely a tánc és a színház elemeit ötvözi.

Tárgyiasítás: személy vagy tárgy ábrázolása egy művészeti alkotásban úgy, hogy elveszíti emberi vagy egyéni jellemzőit.

Tárgykultusz: Az emberi alkotások vagy természeti tárgyak kultikus tisztelete és imádata.

Társadalomkritika: A társadalmi viszonyok és problémák ábrázolása és elemzése művészetben és irodalomban.

Téma: művészeti alkotás központi témája vagy ötlete.

Típuskarakter: általános jellemzőkkel rendelkező személy, aki egy művészeti alkotásban szerepel.

Történeti festészet: művészeti stílus, amely a történelem, a mitológia, a vallás és a kultúra fontos eseményeit, személyeit és történeteit ábrázolja, gyakran a dráma, a patetikum és a didaktika eszközeivel.

Tükröződés: A fény visszaverődése egy felületről, amelyet a művészek gyakran használnak a tér és a forma ábrázolására.

Tükörkép: kép vagy művészeti alkotás, amely az eredeti objektum vagy személy tükörképét ábrázolja.

Tükörképű festés: festészeti technika, amelyben a festő a festmény egyik oldalán elhelyezett tükör segítségével dolgozik, hogy a másik oldalon lévő képet megkettőzze.

Tükörreflex: A fény visszaverődésének ábrázolása egy művészeti alkotásban, különösen üveg vagy fényes felületeken.

Tükörszoba: olyan szoba, amelynek falait tükrök borítják, így a tér és a fény játékát teremtve.

Tündérkert: művészeti alkotás, amely mítoszi vagy fantasztikus lényeket ábrázol természetes környezetben.

Tüske: építészeti elem, amely hosszú, vékony és éles formájú.

Tüskés labda: szobrászati forma, amely tüskés labdákra emlékeztető formákkal rendelkezik.

Tű-festés: textilfestési technika, amely apró tűszúrásokkal helyezi a színeket a szövetre.

Tű-hegyű: művészeti eszköz, amely hegyes végével apró, finom vonalakat hoz létre.

Tűképződés: természeti jelenség, amelyet művészek gyakran használnak inspirációként vagy motívumként a művészetben.

Tűz- és jégfesztivál: művészeti és kulturális rendezvény, amely a tűz és jég különböző formáinak és alkalmazásainak bemutatására összpontosít.

Tűz- és vízszobor: szobrászati mű, amely a tűz és víz elemeket kombinálja.

Tűz-szobrászat: szobrászati technika, amely tűz segítségével olvasztja és formázza az anyagot.

Tűzfestés: festészeti technika, amely a tűz és a hő hatását használja a festék felhordására és megkötésére.

Tűzföld: földszínű festékanyag, amelyet festők használnak a festmények alapozására.

Tűzjáték: művészeti előadás, amely tűzzel és pirotechnikai elemekkel dolgozik.

Tűzkerámia: Kerámia, amelyet magas hőmérsékleten égetnek, hogy tartós és ellenálló legyen.

Tűzművészet: A tűz és a lángokkal való művészi alkotás és előadás.

Tűzszobrászat: művészeti forma, amely tűzzel és lángokkal dolgozó szobrászok alkotásait mutatja be.

Tűzszín: szín, amely a tűzhez kapcsolódik, például vörös, narancs vagy sárga.

Tűzveszélyes anyagok: Művészeti alkotásokban használt anyagok, amelyek könnyen meggyulladhatnak vagy kárt okozhatnak.

Tűzzománc: díszítő technika, amely fém felületekre olvadt üvegporból készült színes bevonatot alkalmaz.

Tűzzománcfestés: festési technika, amelyben a festéket zománccal keverik, majd a keveréket egy forró felületre viszik fel.

Művészeti kifejezések “TY” betűvel

Typográfia: A betűtípusok, betűméretek és stílusok művészete és gyakorlata a vizuális kommunikációban.

Tysztikus művészet: művészeti irányzat, amely a misztikus és spirituális témákat, motívumokat és jelképeket kutatja és ábrázolja.

Tyúkfestés: textilfestési technika, amelyben a színeket tyúk tollakkal viszik fel a szövetre.

Tyúkfuttató: díszítő motívum, amely az állatok vagy emberek egymást követő sorozatát ábrázolja, gyakran egy szalagon vagy szegélyen.

Tyúklépés: táncmozdulat, amelyben a táncos lábait a térdénél hajlítva és egymáshoz közelítve mozgatja, utánozva a tyúk járását.

Tyúkszem-grafika: grafikai stílus, amely a vonalak és formák egymáshoz való viszonyát és összefüggéseit vizsgálja.

Tyúkszemű látás: képalkotó technika, amelyben a művész a személyes perspektíváját vagy szemszögét használja a valóság ábrázolására.

Művészeti kifejezések “U” betűvel

Ukiyo-e: japán művészeti forma, amely főként fából készült nyomatokat tartalmaz, és a híres helyszíneket, portrékat és történeteket ábrázolja.

Umlaut: grafikai elem, amely két pontból áll, és a betűk felett helyezkedik el, általában a német és más germán nyelvekben.

Unikornis: mitikus lény, amely egy lóhoz hasonló, egy hosszú, csavart szarvval a homlokán, és a művészetben gyakran szerepel.

Univerzalizmus: művészeti filozófia, amely szerint a művészetnek az emberi tapasztalatok közös vonásaira és értékeire kell összpontosítania.

Urban art: A városi környezetben megjelenő művészet, mint például a graffiti, a poszterek és a közterületi művészet.

Urbanizmus: A városi tervezés és fejlesztés művészete és gyakorlata.

Utópikus művészet: A tökéletes társadalmi rend és harmónia elképzelt világát ábrázoló művészet.

Újklasszicizmus: A 18-19. században kialakult művészeti és építészeti stílus, amely az antik görög és római művészetet idézi.

Újrafelhasználás: A már meglévő anyagok és tárgyak felhasználása új művészeti alkotások létrehozására.

Újrahasznosított művészet: A kidobott vagy használt anyagokból készült műalkotások.

Újratervezés: művészeti alkotás vagy stílus újragondolása és átalakítása a művész által.

Újraértelmezés: művészeti alkotás vagy stílus újraértelmezése, amely új ötleteket és megközelítéseket hoz létre.

Újraértékelés: művészeti alkotás vagy stílus újraértékelése a kritikai gondolkodás és elemzés szempontjából.

Újrealizmus: művészeti mozgalom, amely a valóságot a művészetben való ábrázolásra törekszik.

Újszerűség: művészeti alkotás vagy stílus eredetiségének és frissességének érzete.

Újságpapír-művészet: A újságpapírból készült műalkotások, amelyek különféle technikákkal készülhetnek, például papírtekercseléssel, kollázzsal vagy dekupázzsal.

Úszó szerkezet: építészeti és művészeti kifejezés, amely olyan szerkezetekre utal, amelyek a talajtól függetlenül léteznek vagy lebegnek.

Útmutató: dokumentum vagy anyag, amely információkat és utasításokat tartalmaz egy művészeti technika vagy alkotás létrehozásához.

Útvesztő: művészeti alkotás vagy design, amely összetett útvonalakat és útkereszteződéseket ábrázol.

Művészeti kifejezések “Ü” betűvel

Üvegfestés: technika, amelyben színes üvegből készült képeket, mintákat vagy jeleneteket hoznak létre.

Üvegfuvarozás: A forró üveg formázására használt technika, amelyben az üveget fúvókával felfújják és formára hűtik.

Üveggravírozás: technika, amelyben a művész az üveg felületét karcolja vagy marja, hogy képeket és mintákat hozzon létre.

Üvegmozaik: mozaik technika, amelyben színes üvegdarabokat használnak a kép vagy minta létrehozásához.

Üvegplasztika: A melegebb üveget formázó művészet, amelyben a művész üvegtárgyakat hoz létre szobrászati célra.

Üvegszobrászat: A hűtött üvegből készült szobrok művészete.

Üzemeltető művészet: A gépek, ipari szerkezetek és technológia által inspirált művészeti formák és stílusok.

Művészeti kifejezések “V” betűvel

Vallásos művészet: Művészet, amely vallási témákat, szimbólumokat vagy történeteket ábrázol.

Vanitas: A művészetben használt szimbolikus ábrázolás, amely az élet mulandóságára utal.

Varázslatos realizmus: művészeti stílus és irodalmi műfaj, amely a valóság és a fantasztikus elemek keverékét ábrázolja.

Veszprém: város Magyarországon, amely híres művészeti és kulturális értékeiről.

Vezető vonalak: A képben található vonalak, amelyek a néző tekintetét egy adott irányba terelik.

Videóművészet: művészeti forma, amely a videó, a film és az elektronikus képalkotás technikáit és eszközeit használja a kifejezés, a kommunikáció és az érzelmek átadása érdekében, gyakran a mozgás, az idő és a tér hatásainak és interakcióinak bemutatásával.

Vizuális kommunikáció: A képek, színek és formák segítségével való kommunikáció.

Vizuális kultúra: A vizuális elemek és eszközök által létrehozott kulturális jelentések és értékek.

Vizuális művészetek: A képzőművészetek általános kategóriája, amely a festészetet, a szobrászatot, a grafikát és más vizuális formákat foglalja magában.

Vizuális nyelv: A képek, színek és formák által kifejezett jelentések és értékek rendszere.

Vizuális poézis: A képek és a szöveg ötvözete, amely együtt hordozza a költői jelentést.

Vizuális retorika: A képek és a vizuális elemek meggyőző erejének tanulmányozása és alkalmazása.

Vizuális szemantika: A vizuális jelek és szimbólumok jelentésének tanulmányozása.

Vizuális típus: művészeti mű vagy stílus, amely egy bizonyos időszakban vagy helyen jellemző.

Vonal: A művészetben egy elem, amely két pont közötti útvonalat jelöl ki.

Vonalkontúr: A művészetben a tárgyak, alakok vagy formák körvonalának ábrázolása.

Vonalkövetés: technika, amelynek során egy művész átmásolja egy másik művész vonalait, hogy megtanulja a stílusát vagy technikáját.

Vonalrajz: grafikai technika, amely a vonalak, a kontúrok és a körvonalak használatára összpontosít, hogy formákat, struktúrákat és történeteket hozzon létre, gyakran a részletek, a textúra és a szín nélküli ábrázolással.

Vonalvezetés: A képen található vonalak általános iránya és elrendezése.

Vonalvezetés: művészeti technika és eszköz, amely a vonalak, a kontúrok és a körvonalak irányát, erősségét és ritmusát használja a formák, a mozgás és az érzelmek érzékeltetésére és irányítására.

Vonalzó: művészeti eszköz, amelyet a művészek egyenes vonalak húzására használnak.

Vonaton utazó művész: Olyan művész, aki műveit útközben, vonaton készíti, gyakran a tájakat ábrázolva.

Vonás: A művészetben egy ecsetvonás vagy egyéb eszköz által létrehozott nyom.

Vulkáni művészet: A vulkáni tevékenység által inspirált művészet, amely a természet erőinek és szépségének megjelenítésére összpontosít.

Védőszentek: A művészetben gyakran ábrázolt vallási személyek, akik az emberek és a közösségek védőszentjei.

Végtelen: A tér vagy a forma végtelenbe torkolló, általában geometriai ábrázolása.

Véletlen művészet: művészeti folyamat, amelyben a véletlenszerűségnek nagy szerepe van a műalkotások létrehozásában.

Véset: grafikai művészeti technika, amelyben egy kép vagy minta egy kemény felületbe, például fába vagy fémbe van bevésve.

Vízfesték: festékfajta, amelyet vízzel kevernek, és főként papírra festenek.

Vízió: művész által megálmodott, általában elképzelt kép vagy elképzelés.

Vörös ördögök: szoborcsoport, amely a brit művész Damien Hirst műve. A szobrok vörös és fekete színű polimerekkel készültek, és a halál és az ördög témáját feszegetik.

Vörös: alapszín a művészetben, amely a szenvedély, a szeretet és az erő érzését kelti.

Művészeti kifejezések “X” betűvel

Xerográfia: másolási folyamat, amely elektrosztatikus töltés segítségével hoz létre képeket. A xerográfia néha művészeti célokra is használatos.

Xilográfia: grafikai eljárás, amelyben képeket faragunk a fa felületére, és azután nyomtatjuk őket papírra.

Xilográfus: művész, aki xilográfiával dolgozik, vagyis fa nyomatokat készít.

Művészeti kifejezések “Z” betűvel

Zárt kompozíció: művészeti alkotás, amelyben a tárgyak és elemek rendezett és összetartó módon jelennek meg.

Zászlófestészet: A zászlók tervezésének és festésének művészete.

Zebra: gyakran ábrázolt állat a művészetben, különösen az afrikai művészetben.

Zeichnung: Német kifejezés, amely a rajzolást és a vonalvezetést jelenti a művészetben.

Zen művészet: A japán buddhista hagyomány által befolyásolt művészet, amely az egyszerűségre és a természet szeretetére összpontosít.

Zene: művészeti és kulturális forma, amely a hangok, a ritmusok és a dallamok használatával és kombinációjával fejezi ki az érzelmeket, a gondolatokat és a szépséget, valamint a közösség, a kommunikáció és a kulturális örökség ápolását.

Zenei művészet: A zene és a vizuális művészetek összefonódása, amelyben a művész zenei kompozíciókat alkot képi formában.

Zománcfestés: technika, amelyben a zománcot használják festék helyett, hogy színes és tartós műalkotásokat hozzanak létre.

Zoopraxiszkóp: 19. századi optikai eszköz, amely a mozgó képek előállítására szolgált.

Zugfest: művészeti esemény, amelyben a művészek közösen dolgoznak egy projekten, gyakran spontán és szabad formában.

Zöld: Az élet, a természet és a harmónia szimbóluma a művészetben.

Művészeti kifejezések “ZS” betűvel

Zsolnay: a Zsolnay egy magyar kerámia- és porcelángyár, amely a 19-20. században vált híressé, különösen az égetett mázas, a márványos és a színes kerámiai alkotásokért, amelyeket díszítő és építészeti célokra használtak.

Zsugorfólia: művészeti és kézműves anyag, amely polisztirolból készült, és amikor melegítik, a méretének és vastagságának jelentős csökkenésével reagál. Gyakran használják kézműves projektekben és művészeti alkotásokban, mint például ékszerek, kulcstartók és dekorációk.

Zsűri: csoport szakértő, aki egy művészeti versenyen vagy kiállításon döntést hoz az alkotások minőségéről és értékéről.

/RAA – Muvesz.ma ©

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Legújabb innen: Trendek

Ugrás ide - Fel