Mosolyok tündöklése a sötét éjszakában
Eljött az éj, s a világ csendbe burkolózik,
Csillagok égnek a sötét égbolton, mint gyertyák.
A távolban, az éjszakában, mosolyok tündöklenek,
Mint a hajnali fény, mely áttör a sötétségen.
A mosolyok, mint csillagok, ragyognak a sötétben,
Bársonyos éjszaka ölelésében bújnak meg.
Egy-egy mosoly, mint a telihold fénye, világít,
S a sötét éjszakát aranyló fénybe borítja.
A mosolyok tündöklése, mint a hajnalhasadás,
Mint a Nap, mely felkel, és megtöri a csendet.
A mosoly, mint a csillagok, melyek az égen ragyognak,
A sötét éjszakában hoznak reményt és vigaszt.
A mosolyok, mint a csillagok, sosem alszanak el,
Az éjszaka leple alatt is ragyognak tovább.
Mint a fény, mely áttör a sötétségen, úgy ragyog,
A mosoly, mely a sötét éjszakában tündöklik.
A mosolyok, mint a csillagok, öröknek tűnnek,
A sötét éjszaka leple alatt is ragyognak.
Mint a fény, mely a sötétséget megtöri, úgy ragyog,
A mosoly, mely a sötét éjszakában tündöklik.
Mosolyok tündöklése a sötét éjszakában,
Mint a hajnalhasadás, mely áttör a csenden.
A mosoly, mint a csillagok, melyek az égen ragyognak,
A sötét éjszaka leple alatt is tündökölnek.
