Mosolyok a zenében, daloló lelkek
A hangok közt, mint színben játszó szivárvány,
Mosolyok szállnak, mint a zene dallama.
Mint halkan zengő, égi harmónia,
Kik festik az élet tarka palettáját.
Daloló lelkek, akik a szívünkben laknak,
Mint csillagok a végtelen éjszakában.
Szívünk húrjain játszanak, mint a szél a fákon,
És énekük az életünk, mint a nap a világon.
A mosoly, mint a zene, örök és változó,
Hol halk és szelíd, hol vad és forró.
Mint a zene, úgy szól a mosoly is,
Hol boldogan, hol szomorúan, de mindig őszintén.
A dal, mint a lélek, örök és változó,
Hol csendes és mély, hol lázas és lobogó.
Mint a lélek, úgy szól a dal is,
Hol békésen, hol viharosan, de mindig szabadon.
A zene, mint a mosoly, örök és változó,
Hol édes és lágy, hol kemény és zord.
Mint a mosoly, úgy szól a zene is,
Hol vidáman, hol komoran, de mindig hűségesen.
Daloló lelkek, mosolyok a zenében,
Kik festik az élet tarka palettáját.
Mint halkan zengő, égi harmónia,
Örök és változó, mint a lélek és a mosoly.
