Mosolyok a nap sugarában
A napfény áttetsző fátylán át,
Láttam a mosolyokat, melyek mint gyöngyök ragyogtak.
Olyanok voltak, mint a nyárban születő virágok,
Melyek bontakoznak, szirmokat bontva a fényben.
Színes szivárványként hajlottak a szélben,
Az élet illatát hordozva, mely mint méz csepeg.
A mosolyok, mint a tenger habjai, örök hullámokban,
Születnek, élnek, majd a semmibe vesznek.
Léteznek, mint a csillagok az éjszakában,
Melyek tündökölnek, de elérhetetlenek maradnak.
Mégis, a mosolyok, mint a nap sugarai,
Megérintik a szívünket, s ragyogást hoznak.
A mosolyok, mint az életünkben rejlő remények,
Mint a hajnali harmat, mely a virágokat ébreszti.
Mert a mosoly az, mely a lelkünkben ég,
Mint a nap, mely a horizonton felkel.
Minden mosoly egy új napot jelent,
Egy új reményt, egy új lehetőséget.
Mert a mosoly az, mely a sötétséget elűzi,
Mint a nap, mely a felhőket szétoszlatja.
De a mosolyok, mint a nap sugarai,
Nem csak világosságot hoznak, hanem meleget is.
Mert a mosoly az, mely a szívünket melengeti,
Mint a nap, mely a földet melegíti.
Mosolyok a nap sugarában, mint a gyöngyök a tengerben,
Mint a csillagok az éjszakában, mint a remény a lelkünkben.
Mosolyok, melyek ragyognak, mint a nap sugarai,
És hoznak világosságot és meleget a szívünkbe.
