Mesés tájakra kalandozás
A holdfényben úszó erdő suttogása,
mint egy kísérteties, álombeli zene.
A csillagok, mint apró gyöngyök a sötét égbolton,
sugároznak, mintha csak a te szemed ragyogna.
A patak szelíd csobogása, mint egy lágy dallam,
mely végigfut a szívem húrjain,
és elrepít a mesés tájakra, hol a szerelem járja.
Ahol a virágok édes illata a széllel táncol,
és a madarak énekét a csend hallgatja.
A tündérek színes szoknyája suhog,
miközben a holdfényben táncolnak.
A szívem dobban, mint egy dobpergés,
mikor a tündérek énekét hallgatom.
A mesés táj, melyben a szerelem lakozik,
hol a csillagok a szemedben ragyognak,
és a patak zenejét a szívem hallgatja.
Ahol a tündérek táncolnak, és a szerelem járja.
A mesés tájakra kalandozás, hol a szívem otthonra talál,
ahol a holdfényben úszó erdő suttogása,
mint egy kísérteties, álombeli zene.
Ahol a szerelem járja, és a szívem otthonra talál.
