Mesék és varázslat ölelésében
A holnap hajnalán, a csillagok alatt,
Ahol a mesék szőnek aranyfonalú hálót,
Ott él a nő, aki szabadon szárnyal,
Ölelésében a varázslat és a valóság találkozója.
A széllel táncol, a holdfényben fürdik,
Szemeiben a csillagok ragyogása csillan,
S a suttogó fák meséi zengenek fülében,
Melyekben hősök és hősnők énekelnek.
Álmai szőtte szőnyegen lépked,
Minden lépése egy új történet kezdete,
Minden szava egy új mese születése,
Minden mosolya egy új varázslat vége.
Nem fél a sötétségtől, nem retteg a vihartól,
Mert tudja, hogy a vihar után jön a csend,
A sötétség után jön a hajnal,
És a félelem után jön a bátorság.
A szívét nem a férfiak birtokolják,
Hanem a szabadság, a szeretet és a hit,
Mert ő egy nő, aki önmagáért él,
Aki a saját útját járja, a saját álmaiért küzd.
A mesék és a varázslat ölelésében él,
Mert ő egy nő, aki hisz a csodákban,
Aki hisz a szerelemben, a barátságban,
És aki hisz önmagában.
És bár a világ néha sötét és hideg,
Ő mindig talál egy csillagot, ami világít,
Egy mesét, ami melegíti a szívét,
És egy varázslatot, ami meggyógyítja a lelkét.
Mert ő egy nő, aki hisz a csodákban,
Aki a mesék és a varázslat ölelésében él,
Aki a saját útját járja, a saját álmaiért küzd,
És aki önmagában hisz, mint a legnagyobb varázslatban.
