Mesebeli teremtmények
Százszorszép álmokban ringatózó,
Ághegyen szunnyadó, holdfényes tündér,
Csendes erdő mélyén, hol a csermely zeng,
Egy mesebeli világban él, ahol a csillagok énekelnek.
Kapcsok, zárak nélkül, nyitott a kapu,
Ahol a tündérek, manók és szellemek laknak,
Csodás költői képekkel, gazdag szókincsben beszélnek,
Mint a hajnali harmat, mely a virágokat ébreszti.
Az éjszaka leple alatt, titkos találkozók helyszíne,
Ahol a szívükben őrzött titkokat, a csillagoknak suttogják,
A fák árnyékában, ahol a holdfény táncol,
A szerelem dallamát a szél hordozza.
Az életük, mint egy álom, ahol a valóság és a képzelet összefonódik,
Ahol a szívükben őrzött titkokat, a csillagoknak suttogják,
A mesebeli teremtmények, a romantika és a kritikai realizmus között élnek,
Ahol a szívükben őrzött titkokat, a csillagoknak suttogják.
A mesebeli teremtmények, a romantika és a kritikai realizmus között élnek,
Mint a hajnali harmat, mely a virágokat ébreszti,
Ahol a szívükben őrzött titkokat, a csillagoknak suttogják,
A mesebeli teremtmények, a romantika és a kritikai realizmus között élnek.
