Megsárgult levelek és elhagyott vágyak
Egykor zöldellő reménység, most csak megsárgult levél,
A szívemben hajdan virágzó vágyak, most csak elhagyott érzések.
Lombjukat vesztett faágon, mint a szívemben a vágy,
Elhervadt, elszáradt, elhagyott, mint a színek a naplementében.
A ködös reggelen, a csendes estén, a sötét éjszakában,
A vágyak suttogása, a remény szava, a szívem zúgása.
Mint a köd, eltűntek a vágyak, mint a csend, elhalt a remény,
Mint az éj, elborította a szívem a magány és a fájdalom.
Csillagok ragyognak az égen, de a szívemben csak sötétség,
A vágyak, mint a csillagok, messze, elérhetetlenek.
A szívem, mint a tenger, mély és sötét,
A vágyak, mint a hullámok, elérhetetlenek és elhagyottak.
Mint a hajnali pára, mint a délutáni szél, mint az esti csend,
Elillantak a vágyak, elszálltak a remények, elhaltak az érzések.
Mint a megsárgult levél, mint az elhagyott vágy,
Eltűntek a szívemben, mint a nap a horizonton.
Megsárgult levelek és elhagyott vágyak,
Egykor zöldellő reménység, most csak szívem sivataga.
Mint a megsárgult levél, mint az elhagyott vágy,
Elhervadtak, elszáradtak, elhagyottak, mint a szívemben a remény.
