Megfoghatatlan találkozások
A reggel pirkadatán, a hajnal csókjában,
Megtaláltam a szóban rejlő varázslatot.
A napfény aranyán, a szél sóhajában,
Oly közel voltam hozzád, mégis olyan távol.
A csendben, a zajban, a szívem dobbanásában,
A szemedben láttam a végtelen csillagot.
A szóban, a dalban, a lélek zengésében,
Oly közel voltam hozzád, mégis olyan távol.
Az érintésben, a mosolyban, a könnyekben,
A szavakban találtam meg a benső békét.
A lélekben, az érzésben, az emlékekben,
Oly közel voltam hozzád, mégis olyan távol.
A találkozásokban, a búcsúkban, a várakozásban,
A pillanatban éreztem meg a végtelen időt.
A szívben, az életben, a halálban,
Oly közel voltam hozzád, mégis olyan távol.
A megfoghatatlan találkozásokban, a csendben,
A végtelenben találtam meg a valódi énem.
A lélekben, a szóban, a pillanatban,
Oly közel voltam hozzád, mégis olyan távol.
A megfoghatatlan találkozásokban, a csodában,
A létezésben találtam meg a végtelen szeretetet.
A szóban, a szívben, a lélekben,
Oly közel voltam hozzád, mégis olyan távol.
A megfoghatatlan találkozásokban, a pillanatban,
A végtelenben találtam meg a végtelen énem.
A szóban, a szívben, a lélekben,
Oly közel voltam hozzád, mégis olyan távol.
