Megfakult remények ködében
Csóválózó álmok selyemfonalán,
Megfakult remények ködében tétováz.
A szív halk sóhajtása széllel karöltve,
Mint a tenger mélyén halkan ringó hínár.
Túl a távoli hegyek mögött,
Hol a nap fénye már csak haloványan dereng,
Ott a szívem mélyén rejtőző érzés,
Mint a hajnali harmat a hűvös fűszálon.
Örök titkokat suttog a csend,
A szél halkan meséli a múltat,
A remény csillaga lassan alszik el,
Míg a hold ezüst fátyla takarja a világot.
A szívem mélyén egy tó tükre tükrözi,
A megfakult remények ködét.
Mint a tenger mélyén halkan ringó hínár,
Szívem halk sóhajtása széllel karöltve.
